A Kelet-Angliai Egyetemen végzett Vijay Jayaraj indiai szakértő szerint a celebek, a politikusok és a vezetők a világ minden tájáról megosztottak a klímaváltozás veszélyeit illetően, valamint az ebből keletkező problémákra adandó válaszok tekintetében is.

– írja a szerző.

Vijay Jayaraj úgy véli, az emberek hajlamosak az elfogultságra, így szükséges a klímakérdést a jelenleg érvényes torzítások lencséjén keresztül is megvizsgálni. A klímaváltozás ügye ugyanis akárcsak bármely más közérdekű kérdés, számos elfogultság, torzítás tárgyává vált.

Fotó: AFP

Az egyik ilyen az úgynevezett „megerősítési torzítás”, ami csak bizonyos véleményekre és tényekre való hivatkozást jelent, elutasítva valamennyi ellentétes tényt vagy véleményt, legyenek azok bármennyire is érvényesek. Ez a fajta torzítás kifejezetten nyilvánvalóvá vált az elmúlt két évtizedben, amikor a klímatudósok által használt számítógépes klímamodellek drámai módon kudarcot vallottak az éghajlati előrejelzéseikben.

– jegyzi meg a szakértő, aki hozzáteszi, hogy ennek köszönhetően a klímaváltozással kapcsolatos jelenlegi politikai diskurzus szintén teljes mértékben e hibás modellektől függ, és ahelyett, hogy beismernék a nagymértékű kudarcot az előrejelzéseikben, a tudósok és a politikusok továbbra is ezeket az előrejelzéseket használják a politikai döntéseikhez.

– írja a tagadókról.

További akadályt jelent a klímaváltozással kapcsolatos vitákban és tudományos megközelítésekben a csoportgondolkodásban való torzulás, avagy az utánfutóhatás: a konfliktusok elkerülése érdekében az emberek kritikai értékelést feladva megállapodnak egy adott perspektívában. Az egész társadalom megállapodhat olyan elméletekben, melyek eltérnek az igazságtól.

A szerző szerint ez a legnagyobb valamennyi torzítás közül, mely a klímaváltozás kérdését kíséri, és amely bizonyítottan a legnagyobb akadály a klímatudományok fejlődésében.

– írja Vijay Jayaraj.

Ennek az elfogultságnak a klasszikus kimenetele a gyermekek által nemrégiben megkezdett iskolai sztrájk szerte a világon. A gyermekek egyike sem rendelkezik végzettséggel a klímaváltozás területén, egyszerűen úgy döntöttek, hogy a csoportgondolkodás mentalitását adoptálják, nélkülözve a szóban forgó kérdés kritikai értékelését – egy olyan teendőt, melyhez egyébként is hiányoznak a megfelelő ténybeli ismereteik és elméleti megértésük. Néhány gyermek megpróbálta ugyan megkérdőjelezni az egész iskolát átszövő sztrájkmozgalmat, de tüstént megdorgálták, majd elhallgatták őket.

A szakértő azon az állásponton van, hogy a harmadik legfontosabb torzítás a tömörülési illúzió. Ez a torzítás akkor fordul elő, amikor véletlenszerű adatokban mintázatot vélünk felfedezni, majd a kis minta vagy mintázat alapján következtetéseket vonunk le ahelyett, hogy azokat a teljes adatmennyiséggel összefüggésben értékelnénk.

Egy „tagadó” vélhetően rövid hatású lehűlési mintákat választ, majd használja fel indokként arra vonatkozólag, hogy a Föld nem melegszik fel. Ehhez hasonlóan a „klímavészmadarak” is hajlamosak túlozni a rövid távú felmelegedés mintáiban, és helytelenül használják azokat a veszélyes felmelegedés bizonyítékaként – jegyzi meg Vijay Jayaraj, majd leszögezi:

A 2016-ban tapasztalt rövid távú felmelegedést – melyet az El Nino időjárási mintázata okozott – a „vészmadarak” a hosszú távú, szélsőséges mértékű felmelegedés indikátorának tekintették, és a mainstream média a klímavilágvége jeleként hirdette azt. A valóságban azonban a 2016-os felmelegedés egy 20 éves időszak (1999-2019) közepén történt, amikor a felmelegedés üteme globálisan lelassult, amit a klímatudósok is elismertek.

A „vészmadarak” nemcsak a 2016-os El Nino, hanem az elmúlt évek számos más rövid távú időjárási helyzetét is kiragadták, majd szándékosan a klímaapokalipszis jeleinek titulálták őket.

Például a „vészmadarak” félreértelmezése a sarki jégtakaró olvadásának veszélyéről ugyancsak a tömörülési illúzió torzítása alá esik. Valóban, az Északi-sarkvidék a kis jégkorszak 17. századi lezárulta óta olvad, de a történeti éghajlati adatok – az elmúlt 10 ezer évre, a holocén éghajlati periódusra vonatkozóan – azt mutatják, hogy az Északi-sarkvidék jege az egyik legmagasabb szintjén van.

Fotó: AFP

A tömörülési torzításba esik a szén-dioxid szerepének riasztó értelmezése is a modern felmelegedési időszakban. 1979 és 1999 között a légköri szén-dioxid-koncentráció és a növekvő globális hőmérséklet közötti korreláció arra következtetésre juttatta a „vészmadarakat”, hogy az emberi tevékenységből származó szén-dioxid-kibocsátás okozza a felmelegedést.

Ugyanakkor a történeti adatok áttekintése arra enged következtetni Vijay Jayaraj szerint, hogy a szén-dioxid-koncentráció nem a globális hőmérséklet elsődleges tényezője, hanem számos más természetes tényező befolyásolja a hőmérsékletet. Emellett a jelenlegi felmelegedési tendencia jóval az ipari korszak előtt kezdődött, amikor az emberi tevékenységből származó kibocsátások elhanyagolható mértékűek voltak.

A műholdas hőmérsékleti adatok (1978 decemberétől 2019 júniusáig) azt mutatják, hogy a globális hőmérsékleti adatok nem emelkedtek olyan szintre, mint a 2016-os El Nino során.

Valójában 2016-ban volt a legnagyobb kiingás a műholdas hőmérsékleti átlagban 1998 óta. A globális hőmérsékleti adatok 1998 áprilisában 1,33°F felmelegedési anomáliát mutattak, s soha nem jeleztek olyan magas fokkülönbséget 2016 februárjáig, amikor az El Nino okozta felmelegedési anomália 1,55°F volt.

A legmagasabb hőmérsékletbeli kiingások 2017 és 2018 során alacsonyabbak voltak, mint 2016-ban, dacára annak, hogy a légkörben lévő szén-dioxid-koncentráció évről évre növekszik. Ez kategorikusan bizonyítja, hogy a szén-dioxid nem a hőmérséklet elsődleges tényezője, ezt a tényt pedig a történeti éghajlati értékekkel is igazolni lehet.

– írja a szakértő, aki úgy véli, az igazi klímaválság az, hogy világszerte milliárdokat vezetnek félre a Föld klímájának jelenlegi és korábbi helyzetével kapcsolatosan.