Néhány évvel ezelőtt egy Klaus Winter nevű amerikai kutató a Smithsonian Institute-ból (ami nagyjából megfeleltethető az amerikai MTA-nak) egy panamai kísérleti telep üvegházaiban ültetett el magokat 10 különböző trópusi növényfajtából.

Azt szerette volna megvizsgálni, hogy a legrosszabb klímaforgatókönyvek bekövetkezése esetén milyen következmények fogják érni a trópusi növényzetet, mely a biomassza legfontosabb része, hiszen a szárazföldi élet tömegének mindegy kétharmadát teszi ki.

A magok egy részét kontrollcsoportként hagyta normális körülmények között nőni, ám a többségüket különböző szélsőséges hőmérsékleti körülmények között vizsgálták.

A legmelegebb üvegházban 39 fokos átlaghőmérsékleten kellett volna kicsírázniuk és nőniük, ami megegyezik azzal, ami a legrosszabb forgatókönyv szerint 2100-ra lesz a területen melegebb napokon (átlaghőmérsékletről beszélünk, tehát a maximum ennél magasabb is volt).

Az eredménye meglepte az Amazónia elsivatagosodásától tartó kutatókat, a hipotézis ugyanis az volt, hogy a trópusi növények néhány fokos hőmérséklethez nem, vagy csak nehezen fognak tudni alkalmazkodni.

Az intézet klímakutató csoportja több hasonló kísérletet is végzett, vizsgálták szélsőséges szén-dioxid mennyiséggel, UV-sugárzással, magasabb maximum hőmérsékleten a növényeket, és külön-külön azok különböző részeit (gyökér, alsó és felső leveleik, stb), és az eredmény magáért beszélt: 6-8 fokos átlaghőmérséklet emelkedés nem hogy hátráltatta, épphogy segítette bizonyos növények – a palánták nagyobb részének – növekedését. Az eredetileg vizsgált tíz fajból mindössze kettő szenvedett a magas hőség miatt.

A konklúzió elkerülhetetlen volt: 2100-ban lesznek még erdők, sőt.

Azért ne lélegezzünk föl

Ez a kutatássorozat persze nem igazolja, hogy az esőerdő egyes fajai ne szenvednének a klímaváltozás miatt, csak azt, hogy összességében a kihaló fajok helyét gyorsan át fogják venni az új világhoz alkalmazkodóak. Azt meg végképp nem mutatja, hogy nekünk embereknek nem kéne tartanunk a klímaváltozástól, sőt!

A növények akkor is élni és virulni fognak, mikor mi már rég nem. A klímaváltozás megváltoztatja a jelenleg ismert világunkat és egy újat hoz létre. Hogy fog kinézni ez a világ? Ezt jelenleg lehetetlenség megjósolni, de sok korábbi hipotézis megdőlni látszik: a NASA különböző kutatásokat összegző véleménye szerint például nem lesz több szárazság sem, csak más lesz a csapadék eloszlása. A korábbi modelleket is igazítani kellett – miszerint sivatagosodás már 2020-ban érezhető lesz –, hiszen úgy tűnik, hogy épp több erdő lett, ráadásul nem is kicsivel.

Úgyhogy megjósolni lehetetlen, de azért egy erős tippünk lehet: mikor legutóbb 5 fokkal hidegebb volt, azt úgy hívták, hogy jégkorszak, mikor pedig 5 fokkal melegebb, akkor Lengyelország magasságában még esőerdők voltak, a sarkvidék környékén pedig még bőven voltak fák. Az óceán feltételezhető elsavasodásába az akkori fajok 95 százaléka egyszer már kihalt. Ez utóbbi a jelenséghez egyébként máris elkezdett alkalmazkodni több faj.

Az evolúció tehát felgyorsul, az élet sokszínűsége egy időre eltűnik – ahogy az alkalmazkodni nem tudó fajok eltűnnek –, de összességében az élet utat tör magának.

A kérdés inkább az, hogy mi, emberek melyik oldalon állunk majd: az eltűnő, vagy az alkalmazkodó oldalon?

És ha az alkalmazkodón, akkor milyen áron?