„Megugrott a mumpszosok és kanyarósok száma Angliában, járványtól tartanak Európában.” Olvasom az egyik haladó sajtótermék internetes oldalán.

„2019-ben első három hónapjában 795 mumpszbeteget jegyeztek fel, szemben a tavalyi egész évi 1031 esettel – jelentette a BBC. Mivel a legtöbb megbetegedést egyetemeken észlelték, a szakemberek az egyetemekre érkezett fiatalok érintkezésével magyarázzák az esetek számának növekedését. Arra is felhívták a figyelmet, hogy a mostani egyetemisták akkor születtek, amikor az 1900-as évek végén, a kétezres évek elején magasra hágott az MMR-oltásellenesség az után, hogy Andrew Wakefield gasztroenterológus 1998-ban egy neves orvostudományi folyóiratban közzétett tanulmányában arról írt, hogy a kanyaró, mumpsz, rózsahimlő (rubeola) elleni MMR oltás autizmust okozhat, és eltanácsolta a szülőket gyermekeik beoltásától. Így az átoltottság abban a korosztályban visszaesett az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában és Európában is.”

A biztonságban élés elkényelmesíti az embert. És amellett, hogy elkényelmesíti, elzárja a valóságtól, a realitástól is. Abba a téveszmébe kergeti, hogy a létezés holmi szőrszálhasogató ideologikus nyafogásból áll, amiben azok a döntő szempontok, hogy kinek milyen joga van, vagy mihez van joga, vagy mi demokratikus, mi legitim, miben van gyűlöletbeszéd, meg hogy az egyenlőség.

Holott a létezés nem más, mint harc a túlélésért.

De a mai ember iszonyatos jólétben és biztonságban él; úgy viselkedik, mint a hülyegyerek, akit a szülei elvisznek valami állatkertbe, vagy akváriumba, ahol a vastag üvegfal mögött úszkáló cápa fejéhez közel hajol, fityiszt mutat neki és kinyújtja a nyelvét.

Megteheti, mert a vastag üvegfal elzárja a valóságtól és az élet kegyetlen realitásától.

Aztán ha a valóságban találkozik egy ragadozóval, ott is megpróbál neki fityiszt mutatni, az meg szépen leharapja a kezét.

Az oltásellenesek miatt kialakult betegségek ugyanerről szólnak. Jó dolgukban lemondanak a védekezésről, és nem értik, hogy miért alakulnak ki járványok, illetve miért bukkannak fel korábban felszámoltnak hitt betegségek.

A nagymamájának eszébe nem jutott volna tiltakozni az oltás ellen, hanem kezét-lábát tördelve hálálkodott volna. A mai jólétben elhülyült polgár meg nyafog és háttérhatalomról szövegel.

Ugyanez a jóléti elhülyülés mutatkozik meg a migránskérdésben is.

Nem kell kerítés! – mondják a barmok jó dolgukban. Mert biztonságban vannak.

Egyes idióták azt is mondják, hogy de hát hol van itt migráns? Látsz te migránst?

És önelégülten vigyorognak, mint Jakab Péter, ha sikerült belevágnia a miniszterelnök szavába. Miközben pont azért nem lát, mert nálunk ott van a kerítés!

Ugyanez a szemléletmód nyilvánul meg az élelmiszeripar elleni lázadásban is. Nem kell az élelmiszeripar által gyártott biztonságos termék, és jó dolgukban nyafognak, mert nekik a házilag készített kell. „Kézműves”. Leszámítva azt a tényt, hogy a kézművesnek hazudott termékek 90%-a nem kézműves, legfeljebb kisebb gépsor által előállított. Hogy lenne már kézműves a Pólus Centerben árusított „kézműves sütemény” vagy „kézműves kávé”?! Az élelmiszeriparban annyi követelménynek kell megfelelni, annyi szigorú ellenőrzésen kell átesni, hogy azt a kézműves termékre háromszoros árat kifizető a jó dolgában el sem tudja képzelni.

De ő visszasírja a Mariska néni által otthon dagasztott kenyeret. Ezt is jó dolgában teszi, mert egy effajta kenyér előállítására egy fél nap rámegy – ami azt jelenti, hogy kb. tízezer forintba kéne kerülnie egy kétkilós vekninek –, nem törődve azzal, hogy Mariska néni köténye tiszta vagy sem, és mikor hova turkált.

Egy élelmiszercéget milliós bírsággal sújtanak a legkisebb higiéniai vétség miatt, Mariska néni meg legfeljebb a szoknyájába törli a kezét. „Jaj aranyoskám, az uram is mindig így csinálta.”

Emlékszem, pár éve volt esemény a „Szegény kézműves, kis cukrászdában dolgozó bácsi, akit a hatalom zaklat, nem hagy élni, mert nincs korszerű gépsora, és nem engedi az élelmiszer-maffia a régi vackán cukrászkodni” sztori, és a teljes netes közvélemény az elnyomott bácsit sajnálta, akit az orvosmaffia – ja, nem, az a másik elmebaj, amiről jó dolgában az ember hisztizik, de erre most nem térek ki –, akarom mondani az élelmiszer-maffia zaklat, amíg be nem jutottak a műhelyébe, és ott meg nem látták a koszt és disznóólat. Na, onnantól kicsit elhalkult a jólétben és biztonságban élők nyafogása.

Meg kéne értenünk. Kézműves nem létezik. Csak kisebb gépsor. Ez egy címke. Réteg igénye szerint nyitogatja a pénztárcát.

A valódi kézművest igazság szerint úgy kellene neveznünk, hogy bütykölt.

Érdekes, a kézműves számítógépet vagy a kézműves autóalkatrészt senki nem venné meg. Ott valamiért a nagyipari és profin ellenőrzött, márkásat hajtja mindenki, nem a Pista bácsi garázsában összeforrasztott laptopért vagy okostelefonért állnak sorba.

Ugyanez a jóléti hiszti van a csapvízzel is. Aranka néni a Facebookon szidja a csapvizet, mert ő elolvasta egy blogon, hogy a háttérhatalom mérgezi a lakosságot, a gyógyszermaffia összefogott a vízmaffiával, és most ki akarnak irtani sok milliárd embert. (Mondjuk nem értem, hogy a gyógyszermaffiának ez miért érdeke. Akkor kinek adják el a gonosz mérgeiket?)

Ezer kimutatás jelent már meg arról, hogy a magyar csapvíz elsőrangú, és sokszor egészségesebb, mint a palackozott víz, de mindig látom, hogy bevásárlókocsikkal tolják haza az emberek a vizet.

Igen, a vizet!

Holott az apám még ezt mondta volna: „Nem értem fiam, hiszen ott van a csapban!”.

Egy cikkben olvasom, hogy a kutyák – főleg a városban tartott ebek – soha nem nőnek fel. Örök gyerekek maradnak. A gazdi számukra a szülő, aki ételt ad, szeretetet, kedvességet, és ők ezáltal kikerülnek a létharcból.

Ennek a létharcból való kikerülésnek, ennek az örök gyerekkornak vannak biológiai következményei is. A farok kicsit kunkoribb, a fül konyul – ezeket a testi és pszichés jeleket már kezdik megfigyelni a háziasított rókákon is. A háziasított rókák újabb és újabb generációja egyszerűen elkezd, hogy úgy mondjam „kutyus” jelleget ölteni.

Ez van a jólétben élő embernél is. A biztonság miatt örök gyerek marad. És kizárólag a gyerek lázad a szülei, tehát a kényelem, a nyugalom, a biztonság, a rend, a bezárt ajtó, az orvosi ellenőrzés és a létharcból való kivonulás ellen. És ennek már vannak biológiai következményei is. A totális elhülyülés. Mert minek nevezzük azt, ha valaki tutujgatja és segíti a saját kultúrájának felszámolóit?