A balliberális újságírók veszélyesek egy bizonyos szintig, hiszen ha kiismerjük őket, akkor tudjuk, hogy mire számíthatunk tőlük. Sokkal nehezebb a helyzet az árulókkal, azokkal a médiamunkásokkal, akikkel egykor egy szerkesztőségben ültem, egy műsort készítettem, akikről azt hittem, hogy hasonlóan gondolkodunk a világról. Tévedtem.

Nem tartom illendőnek, hogy egykori munkatársaimat becsméreljem, egyszerűen szembemegy a neveltetésemmel, gondolkodásmódommal. Eddig soha nem fejtettem ki a véleményem nyilvánosan ebben a témában, de most elérkezett az ideje.

A történet úgy kezdődik, hogy az egyik árulók által működtetett lap munkatársa írt egy Facebook-posztot arról, hogy mennyire tragikus állapotban van a magyar társadalom, mert megdobták az autóját egy kővel. A mára professzionális kormányellenes hergelővé érett „újságíró” sorai mögött az üzenet egyértelmű volt: az Orbán Viktor vezette kormány politikája miatt a gyűlölet a mindennapok része lett Magyarországon. Nem én voltam az egyetlen, aki így dekódolta az üzenetet. Szarvas Szilveszter barátom a Hír TV Troll című műsorában nagyközönség előtt is beszélt erről, amely miatt a bejegyzés szerzője annyira megsértődött, hogy újabb posztot írt és privát levéllel bombázta Szilvesztert, hogy igazítsa helyre állítását. Az természetesen a kődobás áldozatát nem zavarta, hogy egy véleményműsorban hangzott el az észrevétel. Szilveszterék a Trollban aztán ismét elővették a témát és helyi értékén kezelték az ügyet, (értsd) kinevették a poszt szerzőjét, aki emiatt aztán duplán megsértődött és újra fröcsögött egyet a Facebookon. A történet érdekessége itt kezdődik, hiszen a bejegyzés alatt lévő kommentszekcióba megérkezett mindenki. Az összes áruló.

Mint említettem, nem kenyerem a volt munkatársaim becsmérlése, de ami ott folyt, folyik a mai napig, az több mint megdöbbentő, és ez sarkallt ezen sorok megírására. A mocskot olvasva az első kérdésem az volt: én ezekkel az emberekkel együtt dolgoztam? Majd az, hogy mi történt velük?

Nehéz a megfejtés, de van egy elméletem. Ezen emberek többsége nem gyerek, tehát valószínűleg már karrierjük elején is valamiféle képük volt a minket körülvevő világról (beleértve a politikai véleményt is). Nem is valószínűleg, hanem biztosan tudom, hiszen ismerem ezeket az embereket. Ismerem és emlékszem, hogy évekig ugyanazt, de legalábbis hasonlót gondoltunk a világról, politikáról. Aztán történt, ami történt, amely a magyar politikatörténetbe G-napként vonult be. Simicska Lajos ámokfutásának néhány munkatársam és én elsők között intettünk be. Ezután még nem is indult be annyira erőteljesen a liberál/Jobbik agymosás, amikor viszont olvastam a hírekben, hogy Kálmán Olga megjelent az egykori munkahelyemen, akkor éreztem, hogy hatalmas baj van. Közben szerencsére elindult a megújult Echo TV, így akiben volt némi jóérzés (rengeteg ember), az egyből lelépett az Olga TV-től. A régi kollégáim közül viszont sokan ott maradtak kiszolgálni Kálmán Olgát és a többi vállalhatatlan arcot. A műsorvezetőnő közben a DK politikusa lett. Ennyit a független/objektivitásról.

Egy egykor jobboldali (direkt nem fideszest írok) ember hogyan dolgozhat Kálmán Olgával egy munkahelyen? Ebben a történetben ez a fő kérdés. Ők megideologizálták maguknak, hogy valójában az a Hír TV „végre” igazán független médium lehetett, ahol senki nem szólt bele semmibe. A másik közkeletű magyarázat, hogy ők még mindig jobboldaliak és nem is bennük van a változás, hanem Orbán Viktorban és a teljes Fideszben. Nyilvánvalóan mindkettő érvelés teljes baromság, hiszen hogyan lehetett független az a tévé, amit a tulajdonosa arra használt fel, hogy nyíltan a Jobbik szekerét tolja. (Itt egy közbevetés! – Az is csoda szép látvány volt, hogy a baloldali Kálmán Olga minden héten nyaller interjút készített Vona Gáborral, de a Jobbik megint egy másik történet, sok átfedéssel.) A másik pedig, hogy „a Fidesz változott meg” – értelmezhetetlen mondat, hiszen a nagyobbik kormánypárt immár 10 éve következetes politikát folytat. Nem jellemzik a kilengések, főleg nem ideológiai tekintetben.

Tehát akkor mi lehet az árulás hátterében? Ezek az emberek rossz döntést hoztak. Elárulták saját magukat, elárulták egykori közösségüket, elárulták a bajtársaikat, elárulták mindazt, amiben korábban hittek. És mivel kellően egoisták ahhoz, hogy saját hibájukat ne ismerjék be, új valóságot kreáltak maguknak. Az új valóság azonban nem törli el a múltat. Szerencsére ebben a szakmában mindennek nyoma van. Elővehetnék 2015 előtti műsorokat, újságcikkeket stb. De minek? Teljesen felesleges, hiszen még azokat is megmagyaráznák.

Ezért mondom, hogy az árulók mindenkinél kártékonyabbak.