A szomszédos Ukrajnából hozzánk menekülő százezrek számára a fegyverekkel vívott pusztító iszonyat elutasításáról. A véres háborúról, amikor a költő szavaival az „Isten sírni tanul”. És átvitt értelemben arról a háborúról, amellyel Brüsszel a globalizmust akarja ránk erőszakolni. Ami egyenlő a Gyurcsány által teljes mellszélességgel támogatott Európai Egyesült Államokkal, ahol megmondják, ki éljen az ország területén (migránsok), mit tanuljon a gyerek az iskolában (LMBTQ-program), hogy pusztulásra ítéljék a társadalmat azzal, hogy nem egy az anya és az apa alkotja a szülőket, hanem az, akire ők rámutatnak. Mert szerintük a férfi is szülhet gyereket. És olyan világot akarnak hozzánk exportálni, amelyben ezen ostobaságon senki nem mer röhögni.

Ezért van különös jelentősége annak, hogy nemzeti zászlót lobogtatva minél többen legyünk ott a mai Békemeneten.

Emlékezzünk az elsőre. 2012-ben Charles Gati, az Amerikában élő balliberális szörnyeteg már pontokba szedte, ha demokratikus úton nem megy, akkor akár polgárháború útján is el lehet távolítani a hatalomból Orbán Viktort. Az, hogy szerinte erőszakos úton meg lehet buktatni a kormányfőt, annyit jelent, hogy az akkor éppen regnáló liberális demokrata kormányzat, Obama elnökletével, Hillary Clinton külügyminiszterségével a háttérben szemet hunyna a demokrácia lábbal tiprása felett, ha nekik tetsző erő kerül hatalomra. Ez a terv Kijevben be is jött 2013-ban, Amerika-barát vezetése lett Ukrajnának. Most látjuk, hogy mi lett a nóta vége. Katasztrófa.

Soha ne felejtsük el, amit Orbán Viktor a 2012-ben kiadott Egy a haza – Békemenet 2012 című könyvben elmondott. „Valóban volt a tavalyi év végén Magyarországgal szemben egy olyan támadás, amelytől bizonyos erők azt remélhették, hogy politikai változást kényszerít ki Magyarországon, beleértve ennek személyi konzekvenciáit is”. Hozzátette: „Ha nincs a Békemenet, ha nem állt volna sorompóba néhány százezer magyar, hogy világossá tegye, ragaszkodik ahhoz, hogy demokratikusan dőljenek el az ország dolgai, akkor lehet, hogy valóban nem éltük volna túl ezt az időszakot.”

Miért fontos százezreknek a Békemenet most? Mert Orbán második kormányzása idején már milliók számára világos volt, hogy Gyurcsány irányításával megint ahhoz a szakadékhoz térnénk vissza, ahonnan Orbán már visszahúzta az országot. Ezért vagyunk mi a Nyugat, a birodalmi terveket dédelgető sorosista Európai Unió számára „homok a gépezetben, bot a küllők között, tüske a köröm alatt.” Azért, mert Orbán Viktor mindig a magyarok érdekében cselekszik és sosem akarja alattvalókká tenni honfitársainkat. Teremtő, alkotó, fejlődő országot akar, ahol van a magyarságnak jövője.

A gyurcsányisták, Márki-Zayjal az élen most is mélységesen lenéznek bennünket. A tavaly október 23.-ai Békemenetre érkezőkről a Kapitány azt mondta, „azt sem tudta, hogy hova jön”, illetve, hogy „hol van”. Farkasházy egyenesen „buszmagyaroknak” minősítette le a vidékről és a határon túlról érkezőket, amivel mindketten azt akarták érzékeltetni, olyan ostobák, hogy nem az Orbán melletti politikai kiállás vitte a Békemenetre az embereket, hanem csak egy klassz pesti kirándulásként fogták föl a buszozást. És nem volt egyetlen gyurcsányista politikus sem, aki elutasította volna ezeket a sértő megállapításokat. A hallgatás pedig beleegyezés. Ahogy némán is le lehet a magyarokat hülyézni.

Április után is ezt tennék velünk, ha kezükbe kaparintanák a hatalmat. Már fegyvereket és lőszereket szállítottak volna Ukrajnába, sőt! Nekik a magyar katonák kiontott vére sem okozott volna szívfájdalmat. Felőlük pusztulhat a magyar, majd jönnek a migránsok, a genderisták, akik szavazataikkal hatalomban tartják Gyurcsányékat, ahogy az Unió sok országában ez már működő gyakorlat.

Nekik fogalmuk nincs arról, amit Szent-Györgyi Albert így fogalmaz meg: „A békéhez nem bombák kellenek, hanem jóakarat és emberi együttérzés.”
Azért nincs, mert elképzelni sem tudják, mi az a jóakarat és az emberi együttérzés. Őket nem a szeretet tartja egyben, hanem hogy gyűlöletet fröcsögjenek Orbán ellen, s ha hatalomra kerülnének, akkor ismét átgázolhassanak rajtunk, ahogy tették a gyurcsányizmus nyolc éve alatt.

A mai „Nem! a háborúra” jelmondatú Békemenet ragyogó példája lesz annak, hogy a magyarok tömegei ismét megmutatják, nem engedik még egyszer megtörni a békét Magyarországon, nem engedik tovább terjeszteni a gyűlölködést, nem engedik visszatérni a régi világot a hatalomba.

József Attila szavaival: „NEM! NEM! SOHA!”