„Nagy hibát követek el ha a férjem miatt lemondok az anyaságról? 6 éve vagyunk házasok a férjemmel. Eleinte még mondogatta hogy tervezi a gyereket de az utóbbi 2 évben mar kijelenti hogy neki nem kell soha. De hozzam ragaszkodik, a házasságunk többi része rendben van. Én egy szeretnek gyereket, egyre jobban érzem, viszont öt nem lehet meggyőzni. Érdemes egy jó házasság miatt lemondani a gyerekvállalásról? 30 éves vagyok, néha bepánikolok h ha latok másnál gyereket, h lehet nekem ez sosem adatik meg. Viszont ezzel ellentétben meg nagyon működik a házasságunk, vannak terveink, lassan meg is valósítjuk őket.”

Az internet butaság-feketelyukából, a gyakorikérdések.hu oldaláról származik eme egyszerű (és szándékosan nem javított) kérdés.

Nem, nem szoktam nézni. Ismerősöm küldte a „Nézd az idióta barmot!” mondat kíséretében.

Ezalatt nem ezt a határozatlan, egyszerű, de alapjában véve jóindulatú kérdezőt értette. Nem. Ezt itt, aki válaszolt neki:

„Ha fontosabb a szaporodás, mint az akit állítólag szeretsz, szíved joga otthagyni és keresni olyat aki csinál neked gyereket.

Ezt neked kell eldönteni. Ám benne van a pakliban , hogy ha elhagyod, nem jön a nagy ő, egyedül maradsz, egyre idősebb leszel..akkor meg már nem igen kezd veled egy pasi sem, inkább fiatalabbat választ. Vagy pl kiderül hogy nem is lehet gyereked, sose tudni. Ismerek ilyen 2 szék közül a pad alá esettet. Azóta is egyedül van, még 31 évesen nagy szájjal elhagyta a férjét, hogy na neki kell a pulya, és keres mást. Nos azóta sem lett se pasi, se gyerek. 50 évesen egyedül van, megkeseredett, lassan a halálba eszi magát. 200kg körül van a nő, már dolgozni sem jár be, a testvére viseli gondját. Alig tud menni pár lépést.

A gyerekvállalást amúgy nagyon túlértékelik. Csak sajnálni tudom ha valakinek a szaporulat ad értelmet az életének, nincs semmi más értelmes dolog ami boldoggá teszi. Csak aki nonstop visít, nem lehet tőle pihenni, oda a szabadság, kötetlenség, az intim pillanatok a kedvessel, egyáltalán nem lesz már annyi időtök egymásra mint korábban, az anyagi terhekről nem is beszélve.

Rengeteg ember megbánja ám a gyerekvállalást, csak nem mernek róla nyíltan beszélni. Nem egy ilyet ismerek. Borzasztó sok felesleges stressz, macera. Vannak gyerekes barátaink, vendégségben is voltunk. Egyetlen hétvége volt, de SOHA többet nem vállalnánk be. Borzalmas élmény volt. Látszott egyébként a barátainkon is, hogy nagyon le vannak amortizálva...de hát az ő döntésük volt ez az élet. Amúgy a pasi azóta lelépett. 1 évvel a kisebbik gyerek születése után. Elege lett. Az új feleséggel nagyon boldog, eszükben sincs gyereket vállalni.

Érdekes dolog, hogy emberek önként nehezítik meg ezzel a saját életüket. Hát kinek mi.... Én soha nem mondanék le életem szerelméről, egy kölök kedvéért pláne nem. A férjem is így van ezzel:)

Azért megdöbbentő, hogy sok ember inkább csak amolyan társadalmi nyomásra vállal gyereket, -a másiknak is van, hát akkor neked is kell stb. Jönnek a kérdésekkel, hogy és nektek mikor lesz már, hisz lassan 8 éve házasok vagytok stb stb, erre mit lehet mondani? Hiba mondtuk el milliószor, hogy NEM szeretnénk gyereket soha, vagy ítélkeznek pusztán ezért, vagy jön a troll agyhalott szöveg, hogy majd meggondoljuk magunkat. (Nem, nem fogjuk). A saját életünk kettesben, a szabadidőnk, a lelki nyugalmunk milliószor értékesebb számunkra, nem adnánk fel.

Sajnos sokaknak tényleg annyira sivár és unalmas az élete, hogy nincs más ami boldoggá teszi, csak a gyerek, na az szomorú. Sose vágnánk tönkre az életünket egy poronttyal. Semmi értelme, csak a nyűg van velük.”

Persze, tudom, ez csak a gyk. De ilyen szövegelések elhangzanak közszereplők és politikusok szájából is.

És itt mutatnék rá jogrendünk egy komoly hiányosságára:

A családellenes tartalmakat nem büntetik.

Sem az újságcikkeket, sem az interjúkat, sem a „művészeti alkotásokat”, sem a posztokat, sem a hozzászólásokat. Családellenes bárki lehet. Hangosan, visítva, ordítva és őrjöngve. Köpködhet és habozhat a szája.

Benéz az ablakodon, majd odatolja, hogy ő utálja a családot, valamint barom, akinek gyereke van.

Megteheti.

Ha négereket, muszlimokat meg homokosokat szidna, már törölnék is a hozzászólását. Sokadik után a profilját is.

Ha politikus lenne és ilyet mondana, ezer újságcikk jelenne meg, esetleg a karrierje is derékba törne. Ha egy zenekar vagy művész nyilatkozná, megszüntetnék vele a szerződést, mindenki elmenekülne mellőle, mintha a leprás lenne, mert ők is veszélyben lennének. Kiközösítené a szakma, nem kapna szerepet, lemondanák a fellépését.

„Ott van az a szerkesztő, aki haverja annak, aki azt mondta, hogy buzi!”

És ezt senki nem meri megkockáztatni.

„– Te, ki az, aki ott áll, a mellett a fickó mellett? Nem az, aki kijelentette, hogy az ember színe fehér?

– De ő az. Nem is tudtam, hogy jóban vannak. A következő verseskönyvét nem adjuk ki!”

„– Te Béla, ki jön itt szemben a folyosón? Nem az a fickó, aki muszlimkutyázott?

– De igen. Meneküljünk! Meg ne lássanak vele!”

Nagyjából ez lenne az élethelyzet.

Valószínűleg valami emberi jogi és humanista független szervezet fel is jelentené, utána meg mászkálhatna a bíróságra.

Ezt ellenben lehet.

Pedig ha valami gyűlöletbeszéd, hát ez az.

Sokkal inkább, mint a négerezés vagy a muszlimozás. Annak a tiltása ugyanis nem hoz hasznot a közösségnek, illetve az elkövetése közömbös a többségi társadalom számára. Ez ellenben kárt okoz.

Büntetni!