Európa Merkel alatt mindig függött valakin. Az euró sorsa a görögöktől. A migrációban a törököktől és Líbiától és a háttérben az oroszoktól. Ja és az amerikaiaktól. A kereskedelemben Kínától. Az energiában az oroszoktól. A biztonságpolitikában pedig az amerikaiaktól, akik nélkül még egy magát jól felszívó albán paintballos csapat is komoly gondokat tudna okozni. Nem utolsósorban az iszlám terrorizmus esetében függ a szövetséges titkosszolgálatoktól, mert nélkülük úgy tűnik semmit sem tudna arról mi történik országaiban. Mindenekfölött a Jóistentől, hogy megússza az a sok hülyeséget, amit csinál.

Európa röhejesen önállótlan és kiszolgáltatott, úgy viselkedik, mint aki nincs tisztában geopolitikai és külpolitikai érdekeivel, vagy ha tisztában van vele, alkalmatlan azok képviseletére. Éppen ezért gyámságra szorul, és alig várja, hogy valaki elvégezze helyette, amit el kéne, amiért egyetlen ellenszolgáltatást ismer, a pénzt. Ez a gyengeség párosul még egy irritáló tulajdonsággal. Bárki, aki azt állítja ennek véget kell vetni és Európának magának kell saját érdekeit képviselnie, megvédenie érdekeit és határait, azt agresszív autokratának nevezik. Mintha elfelejtették volna, hogy minden politika végső alapvetése, hogy csak magadra számíthatsz és saját sorsodat neked kell kézben tartani.

Merkel a hétvégén megvilágosodott, valakivel beszélhetett, aki elmondta neki a politika titkát. 12 év kancellárság után itt volt az ideje. Kijelentette, hogy Európának saját kezébe kell venni sorsát. Ezt a világsajtó úgy tálalja, mintha ez valami óriási felfedezés lenne, amiért Merkelnek minimum Nobel-díj járna. Be kell vallanom, van némi ok az ünneplésre. Tényleg jó lenne, ha Merkel végre a sarkára állna és tenne valamit Európa védelméért, gazdaságon túli érdekei képviseletért.

Sajnos erre vajmi kevés reményt látok, a jól hangzó és realista mondaton kívül. Annak kimondását inkább gazdasági érdekek motiválták, mint valódi politikai felismerés. Trump ugyanis a német gazdasági érdekek elleni fellépéssel fenyegetett. A maga bárdolatlan módján a német export korlátozását ígérte. Az export kérdése az egyetlen ügy, amitől a Merkel mögött álló rövidlátó gazdasági körök felkapják a fejüket. Hosszabb távú és Európa és a németek szempontjából sokkal lényegesebb fenyegetésekre a pillájuk sem rebben, de ha nem exportálhatnak eleget attól kétségbe esnek. Õk adják a német nyugdíjas politika alapját, aminek lényege egészen más, mint a valódi politikáé, amiről Merkel beszélt. A nyugdíjas politika elve: amíg van pénz, addig minden van, mert pénzért minden megvehető.

Nagy lesz a pofára esés, amikor kiderül, hogy nem. Mert kiderül, csak ki kell várni.