Most, hogy bebizonyítottad: a 444-nél az újságírás egy karakán, novellisztikus,
fikciós műfaj, nagy csalódás lenne számunkra ha kiderülne, hogy a szerző által 
megálmodott titokzatos Aranka, a drogdiszkós üldözés ötletgazdája, tényleg egy 
„régi ismerősöd-haverod”, aki „másnaposan fetrengett egy délelőtt, és félig 
bénult állapotában összevissza netezgetett”.

Azt elismerem, hogy Aranka még így, avatárként is szórakoztatóbb, mint az Index 
által használt ürgebőrös békaember, a „név nélkül nyilatkozó kormányközeli 
forrás”. 

Tényleg, miért nem léptek feljebb? Mondjuk a német közszolgálati sajtóba, ott 
imádják ezt az új posztmodern műfajt. A vágybeteljesítő, szinte álomszerű, 
látnoki újságírást.

A szimulákrumok korában úgyis minden tény fikció. Minek gyalogoljon az ember, 
ha szárnyalhat is.