A világ változik, ez a New York Times-ban jelent meg.

Minden benne van, ami kell a gyűlölködők boldogságához:

1. párhuzam 1944-gyel, gusztustalan módon meggyalázva a hazánkban megölt magyar zsidók emlékét;

2. nettó hazudozás – több száz összevert bevándorló a Keletinél (hö?);

3. A magyarok iránt tanúsított teljes érzéketlenség, ld.: „magyarul beszélő ukránok” (ezek lennének a kárpátaljai magyarok).

Mindez így együtt megformálja a magyar libsi tökéletes portréját, és, bár ezt a New York Times kedves olvasói nem tudhatják, azt is megmagyarázza, miért nem bírja őket a magyarok többsége elviselni, valamint hogy a politikai képviseletük miért van két emelettel a béka segge alatt. (Kisszínes még Rév pályájához itt.)

De lépjünk is tovább, mert az talán annyira nem meglepő, hogy magyar-gyűlölő libsik gyűlölik a magyarokat.

Érdekes azonban, hogy a CEU-n, ahol Rév dolgozik, zajlik a felzárkózás a nyugat-európai baloldalhoz Izrael- és zsidó-ügyben. Vadiúj sztori, hogy egy kedves bosnyák leányzó az Izrael-ellenes bojkottról szóló doktoriját védhette meg a Közép-Európai Egyetemen, és ennek nyomában nyilvánvalóan örvendezének vala. Jó, tekintsük ezt a modernkori balos antiszemitizmus cukiság-epizódjának. Persze, nem ez az első történet, a CEU-nak nemrég vendége volt Joseph Massad is, az Electronic Intifada című, kiváló nevű oldal szerkesztője is, aki nyíltan Izrael-és zsidó-ellenes nézeteit hangoztathatta Soros György egyetemén.

A CEU lépést tart a nyugat-európai mainstreammel, tehát valójában nincs mit csodálkozni azon, hogy Soros György a neoliberalizmust ekézi, míg egyetemén vígan lehet arról értekezni, miért nincs joga Izraelnek, meg egyáltalán a zsidóknak létezni. Persze, ha valaki keresztény természetjogi szemszögből értekezne a melegházasságról, aligha számíthatna ilyen szívélyes fogadtatásra a CEU-n.

Mivel a nyugati píszí fölkarolta az elnyomott palesztinok ügyét, így – akárcsak a Kádár-érában, amikor a szocialista országokban, így nálunk is, számos „szabadságharcos” nyaralhatott – ez tökéletesen belefér. Megjegyezhetjük, hogy ennyiben a történet konzekvens: a határait és polgárait védő Izrael – bármilyen hibákat kövessen is el – ugyanolyan visszataszító a terroristákat emberi jogi szabadságharcosnak tartó balosok szemében, mint a határait és polgárait védeni szándékozó Magyarország.

Most már csak azt szeretnénk kérni a CEU-s kurzustól, hogy menjen szépen végig a megkezdett úton. Tessék fölvállalni. Legyen Hitler Studies, legyen terem elnevezve Hadzs Amin al-Husszeiniről, és legyen kötelező irodalom a Cion bölcseinek jegyzőkönyve.

Majd mindezek után Rév István az egészet lesz szíves megvédeni a New York Times-ban. Egyet se féljen, lesz erre fogadókészség, mert a baloldaliságba belehülyült amerikai kampuszokra már be sem lehet lépni, ha nem pöknek egy nagyot a Dávid-csillagra.