Kérdező:

„Kedves Zsófi!

Párkapcsolati témában van Hozzád egy kérdésem. A férjemmel már több mint hat éve vagyunk házasok, gimis korunk óta ismerjük egymást, de csak az egyetem után jöttünk össze. Én nem vagyok az a tipikusan bulizós alkat, de azért nekem is és neki is megvolt az a szabad időszak az életünkben, amikor úgymond kiélhettük magunkat, különösebb kötelezettségek nélkül. Nem mondom, hogy tökéletes a kapcsolatunk, de jól megvagyunk, van egy hároméves fiunk, az utóbbi egy évben pedig már utazgatni is volt lehetőségünk, még kettesben is. A problémám az, hogy ezeken az utakon is, de még egy sima éttermi kiruccanáskor is láttam rajta, hogy megnéz más nőket. Nem csak úgy odanéz, hanem rendesen bámulja őket. Legutóbb egy vízparti helyen voltunk, ahol többen strandoltak, mi egy kiülős helyen ettünk a kisfiunkkal. Itt konkrétan „kinézett” magának két egyetemista korú lányt, akik a vízparton feküdtek. Úgy is ült le, hogy feléjük fordult a széke. Napszemüveg volt rajta, de konkrétan láttam, hogy végig őket bámulja. Annyira kiakadtam, hogy ott kérdőre is vontam, persze tagadta az egészet és azt mondta, hogy csak a vizet nézi, de tényleg láttam, hogy ez nem igaz, ezzel szembesítettem és azzal is, hogy tudom, hogy máskor is ezt csinálja. Ebből az egészből aztán akkora konfliktusunk lett, hogy napokig vitatkoztunk és nem is zártuk le rendesen a dolgot. Ő végig tagad és ez talán még rosszabbul is esik, mint maga a tény, hogy megnéz másokat. Eddig nem gondoltam arra, hogy megcsalna, de ezek után már ez is megfordult a fejemben. Tudom, hogy a kapcsolatok változnak, mi is átéltünk már együtt sok mindent, néha bedarálnak a hétköznapok, de én komolyan azt gondoltam, hogy boldogok vagyunk együtt, ráadásul bár nem vagyok egy modell alkat, de kifejezetten figyelek a saját megjelenésemre is, nem hagytam el magam a szülés után sem. Azzal nem lenne bajom, hogy megnéz valakit, aki csinos, tudom, hogy ez normális, de ez a durva bámulás nagyon zavar és rendesen félek attól is, hogy mi van, ha valaki észreveszi és ebből lesz valami kellemetlen helyzetünk. Hogyan kellene erről úgy beszélnem vele, hogy el is jusson hozzá az, amit érzek? Lehet egyáltalán jól reagálni egy ilyen helyzetben? Előre is köszönöm a válaszod!”

Még a legboldogabb, legszerelmesebb kapcsolatban is természetes az, hogy megnézünk más vonzó embert. A szépség észrevétele sokszor csak ennyit jelent: egy pillanatnyi, tünékeny figyelmet, amit a szépség, a szimmetriák harmóniája, esetleg egy illat magára vont. Egy harmonikus kapcsolatban is előfordul, hogy egy másik ember, annak egy részlete, mozdulata beindít a pár egyik felében egy fantáziát – bár ez több, mint egy pillantás, de még mindig nem jelenti azt, hogy az érintett fél megsértené kapcsolata határait. Minden ilyen, „mindent a szemnek” szituáció tele van döntési helyzettel: ami szép, az természeténél fogva hívja fel magára a figyelmet, egy odapillantás még lehet ártalmatlan, automatikus figyelmi reakció, de az már egy döntés, hogy a pillantás meddig tart, követi-e esetleg valamilyen tett, keresi-e vele aztán a „véletlen” kapcsolatot, ahogy az is, hogy a másik fél minderre hogyan reagál. Egy egészséges, jól funkcionáló és stabil kapcsolatban, ahol a pár mindkét felének önértékelése ép, az egyének és a kapcsolat határai is stabilak, a bizalom erős, akár még az sem jelent feltétlen problémát, ha az egyik fél rajtakapja a másikat, amikor az megnéz valakit. Egy ilyen helyzetet el lehet viccelni, el lehet ismerni a szépséget, ezzel együtt a másik ízlését, mindezzel kivezetve az esetleges feszültséget a helyzetből.

A leírt helyzet már több ennél: egy ilyen kitartott, direkt figyelem valóban feltűnő és tényleg van rá esély, hogy a bámult félnek is feltűnik. Ez a helyzet minden esetben rizikós, ahogy írja is a levélben: akár még kellemetlen helyzet is adódhat belőle – ennek az esélyét felmérni azonban nem túl nehéz. Éppen emiatt pár kérdés fel is merül bennem: Vajon mennyire nyilvánvaló a helyzet feltűnősége a párjának? Amennyiben tisztában van vele, vállalja a lebukással és annak következményeivel járó rizikót – akkor mi lehet a cél? Kinek szól valójában ez a feltűnő figyelem? Amikor korábban is csinált hasonlót, ugyanilyen feltűnően tette vagy volt egy fokozatosság ebbe az irányba? Korábban Ön reagált-e erre, ha igen, hogyan? A konfliktusuk után hogyan változott a helyzet?

Az, hogy Önt zavarja az ilyen feltűnő és másoknak szóló kitüntetett figyelem, érthető, hiszen az említett rizikón túl ilyenkor a következő történik: a sértett fél önkéntelenül is összehasonlítja magát a másikkal, a különbözőségek pedig ilyenkor sokszor felnagyítódnak. Mindez az önértékelésnek árt, ezért a leggyakoribb reakció ilyenkor a megbámult másik leértékelése – amivel a sértett gyakorlatilag magát vigasztalja, feljebb emeli magát – vagy egy támadás a párja felé, szembesítéssel, kérdőre vonással. Az ilyen hirtelen, érzelmileg felfokozott reakciókra a válasz szinte mindig a tagadás, ellenállás – ahogy az Önöknél is történt.

Amit érdemes lehet saját magában megvizsgálnia, az a következő: Ha a férje nem ennyire látványosan, akár mások számára is feltűnően bámulná meg a másik nőket, hanem csak Ön venné észre – akkor is így zavarná? Mi az, amit ezekben a helyzetekben érez és milyen más helyzetre emlékezteti, amikor hasonlóan érezhetett? Ha biztosra vehető, hogy nem történik a másik megnézésén kívül semmi más, akkor pontosan mi az, ami ebben a helyzetben a legjobban zavarja? Hogy érzi magát azzal a gondolattal kapcsolatban, hogy a házasságán belül is lehet a férjének vonzalma más nők felé? Mindezt azért érdemes tisztázni, hogy saját maga is képet kapjon a saját határairól, kapcsolatáról alkotott képről, az intimitáshoz (nem szexualitás!) való viszonyáról. Az intimitás az évek során változik a kapcsolatokon belül, ezzel átrajzolva a kapcsolat határait: a korai szerelmes időszakban még előfordul, hogy kiosonnak a közös ébredés előtt fogat mosni, évekkel később pedig már az sem okoz gondot, ha benyitnak egymáshoz a fürdőszobába. Erre hosszú távon érdemes figyelni, egy pici távolsággal ezek a határok visszarajzolhatóak és megtartható vagy visszahozható a korai kapcsolatok szakaszaira jellemző izgalom.

Ezután érdemes – nyugodt körülmények között, semmiképpen sem egy ilyen konkrét helyzetben, szembesítve – beszélgetnie erről a párjával. Amennyiben a párja mindettől és a kommunikációtól is elzárkózik, nem tud változtatni az említett zavaró viselkedésen, az nem Önről szól – ebben az esetben érdemes elgondolkozni a párterápia lehetőségén.

A 888 elindítja új sorozatát, melynek címe: A Pszichológus válaszol!

A sorozat új, a műfaj a régi: Várjuk Olvasóink üzeneteit, kérdéseit, melyekre lapunk pszichológus publicistája, a Pszicho-rovat szerzője, Fodor-Horváth Zsófia válaszol.

Írja le problémáját, kérdését, küldje el a [email protected] vagy a [email protected] címre, vagy keresse a kérdés matricát a 888.hu és a nopara_blog Instagram oldalán, a Pszichológus pedig válaszol!