Kevesen tudják, hogy Rejtő olvasottsága már Jókaiéval vetekszik, továbbá Kabos Gyulával is igen jó barátságot ápolt az író.

Eredetileg Reich Jenő néven, zsidó családban született a későbbi P. Howard és Gibson Lavery álnéven író Rejtő. Miután elvégezte Rákosi Szidi színiiskoláját, színészi tehetség híján inkább a színdarabírással foglalkozott. Majd 21 évesen kalandra éhesen nekivágott Európának, majd rövid időre a francia idegenlégióba is beállt.

Miután 1930-ban visszatért Pestre írni kezdett. Többek között színdarabokat, cikkeket alkotott. Főként az útközben összeszedett élményeiből számos regény született, igazi, jó értelemben vett ponyvák, teli a rá jellemző humorral és öngúnnyal. Sajátos stílusa, humora és ötletei miatt rendkívüli népszerűségnek örvendett.

Azonban a német megszállás miatt karrierje megroppant. Az Egyedül vagyunk című lapban 1942. októberében megjelent róla egy cikk, amely sérelmezte, hogy zsidó létére még mindig Pesten van, és még mindig ír.

Ezután munkaszolgálatra vitték, amit egyébként is gyenge, beteges szervezete nagyon rosszul viselt. Ennek ellenére kicsi hátizsákját a mínusz 40 fokos hosszú gyalogúton is cipelte, hogy dolgozni tudjon. Utolsó napjaiban a Nagy Regény megírásán dolgozott. Elmondása szerint vidám könyveit csak történeteknek tartotta, ellenben amit megélt, az maga volt a történelem. Ezt akarta megírni élete főműveként. Teste azonban nem bírta, az egyik legolvasottabb magyar író 38 évesen Ukrajna hómezein halt meg 1943 január 1-jén.