10 évvel később viszont úgy érezték itt az idő egy önálló filmet adni Pókember legfőbb ellenségének, a Marvel univerzum antihősének, Venomnak. A történet szerint Eddie Brock (Tom Hardy) egy híres és tehetséges oknyomozó riporter, kinek egyik legfőbb célja lebuktatni az Élet nevű alapítvány fejesét Carlton Drake-et (Riz Ahmed), aki többek között illegális emberkísérleteket hajt végre. Miután Brock egy interjú során túl sokat kérdez, derékba törik karrierjét és pár hónap leforgása alatt egy lecsúszott ember lesz belőle. A nyomozást viszont nem adja fel, egy balul sült akciónak köszönhetően pedig „új barátot” is szerez magának. Venom és Brock ezek után már kölcsönhatásban élnek egymással, és együtt veszik fel a harcot az Élet alapítvánnyal és a gonoszokkal.

A Venom egy olyan film lett, amit egyszer mindenképp látni kell. Hardy és Venom kettőse rendkívül izgalmas páros, akikre megéri odafigyelni. A film azonban beleesik abba a hibába, hogy egyszerre szeretne vicces, komoly, jópofa és véres lenni. Viszont ez egyáltalán nem működik. (Nem véletlen, hogy óriási figyelemmel kísérték a film besorolását is, hiszen abból kiderült, mire számíthatunk).

Venom egy véres, mondhatni horrorisztikus karakter, aki simán megérdemelt volna egy 18 pluszos besorolást. A felesleges poénok és a kritikán aluli dialógusok miatt viszont nem lehet eléggé komolyan venni a filmet. Kár érte.

A film sok mindent próbál egyszerre megismertetni a nézővel. Eddie és Venom személyiségét, az Élet alapítvány céljait, no és persze a legfőbb gonoszt, Riotot. Mindebből viszont az lesz, hogy nagyjából semmire sem jut elegendő idő. A legzavaróbb talán, hogy Riot (aki Drake testébe bújva próbálja elpusztítani a Földet) ambícióiról, tervéről semmit nem tudunk meg, csak annyit, hogy szüksége van egy űrhajóra, meg persze el akarja pusztítani az emberiséget… A végső összecsapás szó szerint össze lett csapva, a lényeg, hogy drámai, monumentális legyen, és persze számoljon vissza a kilövést jelző óra is. Igazán eredeti.

Sokkal, de sokkal többet ki lehetett volna hozni a filmből, ugyanis Venom karaktere az egyik legizgalmasabb a Marvel-univerzumban. Ki ne lenne kíváncsi egy ilyen antihősre? A film egy délutáni, szórakoztató, de butuska akciófilmnél sajnos nem lett több. Annak viszont nagyon jó. Remélhetőleg a folytatásoknál már megtalálják az egyensúlyt a humor és a komolyság között (lásd: Végtelen háború) és méltó mozit kap a „fekete ruhás Pókember”.

A filmet legfőképp a Marvel-filmek és Tom Hardy rajongóinak ajánlom.