Az író 1879. július 2-án született Tiszacsécsén. Édesapja parasztember, míg édesanyja református lelkész lánya volt. Később azok a tapasztalatok, melyeket a magyar vidéken szerzett, visszaköszöntek műveiben.

Móricz többek között a parasztok és a dzsentrik realista ábrázolásával és a társadalmi ellentmondások bemutatásával alkotott maradandót.

Országszerte ismertté a Hét krajcár című novellája tette, mely 1908-ban jelent meg a Nyugat hasábjain. 1929 és 1933 között aztán a neves irodalmi folyóirat főszerkesztője is volt Babits Mihállyal együtt, akivel azonban sok vitájuk volt. Emiatt Móricz végül távozott a folyóirattól.

Móricz távozásának hátterében az állt, hogy az 1930-as évek elején kibontakozó népi irányzathoz közeledett, míg a Nyugat elsősorban az urbánus írók, költők és gondolkodók gyűjtőhelye volt.

Élete során olyan klasszikus művekkel gazdagította a magyar irodalom kánonját, mint a Légy jó mindhalálig, a Rokonok vagy éppen az Úri muri.

A második világháború kitörését és kezdeti éveit még megérte – nyomasztotta is a civilizált világ egymásnak esése. A még szörnyűbb végkifejletet azonban már nem láthatta, 1942 augusztusának végén, amikor megtudta, hogy unokája született, agyvérzést kapott, majd rá pár napra, szeptember 5-én Budapesten elhunyt.

Móricz Zsigmond utókorra gyakorolt hatását mutatja, hogy később több művéből is színdarabot vagy filmet készítettek.