Amikor a panamai ügyvédi iroda, a Mossack Fonseca ügyfeleinek dokumentumai kiszivárogtak, rögtön kiderült, hogy a Cameron-család neve is felbukkan a papírokban. A brit kormányfő, hogy a gyanú árnyékát elhessegesse, több nyilatkozatot is kiadott, amelyekben jelezte: apja offshore számlája az ő magánügye, de ha nagyon tudni akarják, a jövőben sem ő, sem felesége, sem gyermekeik nem számítanak semmilyen offshore forrásból származó jövedelemre; most sem részesülnek ilyenből. A brit választókat az elmúlt öt napban ennél sokkal jobban érdekelte azonban, hogy az adókerülés és az offshore vagyongyarapodás ellen harcosan kampányoló David Cameron a múltban gazdagodott-e offshore forrásból.

A válasz, amelyre csütörtökig kellett várniuk: igen. 2010-ben 30 ezer fontot, mai áron kb. 11,5 millió forintot vett ki az apja által alapított befektetési alapból, ezután minden adót megfizetett – közölte a brit kormányfő, aki azt is elárulta, miért tette pénzzé offshore örökségét a választások előtt: mert úgy döntött, ha pártja valóban nyer, és ő lesz az új miniszterelnök, ne mondhassa rá senki, hogy a saját érdekeit szem előtt tartva kormányoz.

Ebben nincs semmi meglepő. Már az, hogy a kiszivárogtatás brit médiapartnere a balos Guardian előre jelezte, hogy a panamai papírok között lesz néhány a jelenlegi brit kormány számára is kínos dokumentum. Ám azt a vehemenciát látva, amellyel a brit sajtó rávetette magát a Vlagyimir Putyin körül a dokumentumokon keresztül kirajzolódó, az orosz elnök offshore vagyonának kezelésével megbízottakra, mindenképp érdekes lesz, hogyan veszik le jobb és baloldalon egyaránt azt a labdát, amit Cameron csütörtökön feldobott.

Cameron szerint ugyanis az apja nevéhez köthető befektetési társaságot nem is azért jegyezték be épp Panamában és tették a székhelyét a Bahamákra, mert az lebegett az alapítók szeme előtt, hogy mindenáron elcsalják a brit államnak megfizetendő adókat. A kormányfő szerint egyszerű tőkepiaci megfontolások álltak a háttérben: a nyolcvanas évek elején a brit tőkepiaci szabályozás úgy módosult, hogy aki dollár-alapú kötvényekbe akart fektetni, az jobban tette, ha külföldre költöztette a cégét; Ian Cameron pedig alkalmazkodott az új szabályokhoz. Hogy nem a csalás motiválta a cégalapítókat, az is jelzi, hogy tevékenységükről minden évben beszámoltak az adóhatóságnak, és könyvelésüket is rendszeresen ellenőriztették - érvel a kormányfő, hozzátéve, hogy a Blairmore-hoz hasonló, brit hátterű alapokból ezernél is több működött abban az időben szerte a világon (számos közülük a mai napig tevékenykedik).

Azaz Cameron azt állítja, hogy a szabályok voltak rosszak, nem a szándék. Épp ezért a brit kormányfő eztán sem mond le az átláthatóbb vagyonosodásért és az adókerülés, adócsalás ellen folytatott harcról; azt reméli, hogy az üzleti kultúra és a szabályozási környezet együttes változásával elérhető, hogy kevesebb legyen az adókerülés, az eltitkolt számlán tárolt vagyon. Időközben csak annyi történt, hogy kiderült: nem minden offshore esik ugyanolyan messze a parttól.

(ITV)