Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ igazgatója az origo.hu-n megjelent elemzésében azt írja, hogy a különleges jogrendek lényege, hogy amikor a társadalom normális működését egy előre nem látható támadás éri – jelen esetben egy vírus formájában –, és a kollektív önvédelem így a bevett jogi eszközökkel nem biztosítható, az állam a szokásostól radikálisan eltérő vészreakciós mechanizmust léptethessen életbe.

Megjegyzi: „civil jogvédő szervezetek” – az újbeszélt lefordítva: a nyílt társadalom erői – azonban még egy ilyen helyzetben is lázítanak a szükséges intézkedések ellen, azt állítván, hogy a vonatkozó törvényjavaslat „nem felel meg a különleges jogrenddel szemben támasztott demokratikus és az Alaptörvényből is következő követelményeknek”.

„A lokális önvédelem szükségességének idején újra »globális társadalmi szolidaritásról« és az »emberi jogi szempontok érvényesítéséről beszélnek«” – írja.

Szánthó Miklós szerint a nyílt társadalom erői azonban óriási tévedésben vannak, teljesen félreértik magát a helyzetet és a különleges jogrendek lényegét is – vagy csupán megint saját, emberi jogi fundamentalista igényeik szerint akarják hajlítani a valóságot és a jogszabályok értelmezését. Tény, a különleges jogrend maga a liberálisok rémálma, a liberális demokrácia antitézise, hiszen a köz, a társadalom érdekét védi az individuális jogok helyett.

A javaslatot, úgy tűnik, az ellenzéki pártok sem támogatják: sem azt, hogy azt házszabálytól eltéréssel gyorsan el lehessen fogadni, sem a törvényszöveget magát. „Róka fogta csuka” helyzetben vannak ők is: hiszen ha támogatásukat adnák, hozzájárulnának „diktatúra” életben tartásához, ha viszont nem, azzal azt mondanák, hogy ellenzik a határlezárást, a korlátozott nyitvatartást vagy a gazdaságvédelmi intézkedéseket. (Nagyon persze nem tudnak kibabrálni a kormánnyal, hiszen házszabálytól eltérés nélkül legfeljebb 8 napot csúszik a javaslat elfogadása, a kétharmados többség megvan, a „lejáró” kormányrendeletekben foglalt intézkedéseket pedig formális jogi szempontok miatt újra, új „számozással” ki kellene adni a köztes, pár napos időszakra).

Persze mindenki számára világos, mi az ellenkezés valós oka. Ahogy az elmúlt években, a nyílt társadalom erői és az egész államellenes globalista, kozmopolita liberális elit most is azt érzékeli, hogy a gazdasági válság, a vörösiszap-katasztrófa, a 2013-as árvíz és a migrációs krízis után egy újabb válsághelyzettel küzd meg a magyar kormány – és szempontjukból nyilvánvalóan félő, hogy egy újabb sikeres válságkezelés csak erősíteni fogja a kabinet pozícióját.

A teljes elemzést ITT olvashatják.