Ugrás a tartalomhoz
" Mi vagyunk Soros ellenzéke”
#ez történik
#Orbán Viktor
#belföld
#bevándorlás
#Soros György
#külföld
#fehér férfi
#demográfia
#sport
#Brüsszel
#vélemény
#tudomány
#terrorizmus
#egyetemimetoo

A demokrácia kihívói

Tóth Hanna

2016.05.26. 17:28

A nyugati liberális elit a demokrácia védelmében a demokratikus berendezkedés legfõbb alapszabályát, a népakaratot veszi semmibe.

Mennyire függ össze a demokrácia a népakarattal? A szélsőségesnek titulált formációk, vagy az egyre arrogánsabb, liberális establishment emberekhez való hozzáállása veszélyesebb a modern európai demokráciákra nézve?

Mi van akkor, ha a nép demokratikus módon szavazza le a demokráciát? Noha, nem kell rögtön Weimarral riogatni mindenkit, az egyre súlyosabb válságba sodródott nyugati-európai politikai eliteknek valóban egyre fontosabb választ találnia arra a kérdésre, meddig tartható fenn többségi támogatottság nélkül a háború után kialakult politikai rend. Erre a kérdésre keresi a választ a Spiegel hasábjain Dirk Kurbjuweit liberális publicista, aki jó liberálisként ezt a fenyegetést csak a szélsőjobboldalról véli felfedezhetőnek. A helyes kérdésfelvetés mellé azonban mindenképp hozzá kell tenni, hogy

a Hoferek és Trumpok mellett a Bernie Sandersek és Van der Bellenek is legalább annyira radikálisak és rendszerellenes politikai karaktereknek tekinthetőek.

Kurbjuweitet kissé kiegészítve tehát a szélsőjobboldali futótűz helyett inkább a szélsőségesek térnyerésének lehetünk szemtanúi a nyugati országokban.

Ezekkel kapcsolatban felmerül a kérdés, hogy létezhet-e inkorrekt választási eredmény vagy a számoknak mindig igazat kell adni? Mi is pontosan a demokrácia? Mit is jelentenek a demokratikus játékszabályok? Mennyivel jelent többet az alkotmány szent szövegénél és a voksolások révén szakrálissá váló számok összességénél?

Meddig lehet szabadon gondolkodni például a demokrácia felszámolásáról a demokratikus keretek között? Erre tudjuk a liberálisok anti-demokratikus válaszát: szabad akarat csak addig létezhet, ameddig az a liberális céloknak megfelel. Ezt követően ők

a demokrácia halálától való félelmükben inkább a demokráciát pusztítanák el.

Hiszen a jószándékú és mindenre nyitott balliberális elit szentül hiszi, hogy demokratikus keretek között megmondhatja az embereknek, hogy mi a jó és mi nem.

A demokráciához azonban alapvetően hozzátartozik önmaga feladásának mechanizmusa Kurbjuweit szerint.

Ott ugyanis, ahol többségi szabályok vannak, a többség szabadon dönthet úgy, hogy megszünteti a többségi szabályokat és az addigi berendezkedést. Természetesen az idők folyamán ennek megakadályozására hozták létre az olyan alkotmányos fékeket, amelyek védenek az alkotmányos rend felszámolásától. A német alkotmány esetében például az ilyen rendelkezéseket örökkévalósági záradék védi. De mindenféle filozofálástól függetlenül a mai változó világban mit is jelenthet az örökkévalóság jogi fogalma? Hiszen más szentírások is elvesztették kötőerejüket.  

A világ és benne kifejezetten az új arculatát kereső Németország, ma nagyon másképp fest, mint 1949-ben, amikor néhány száz ember ratifikálta Bonnban az alkotmányt. 

Egy olyan korszakban azonban, ahol az eddigi intézményes pártok és a média hátat fordítottak az embereknek,  arroganciájukban dagonyázva mondanák meg a polgároknak, hogy mi a jó.

A Spiegel újságírója szerint azonban ők nem is igazi demokraták, a demokrácia igazi bajnokai ugyanis elfogadják az emberek akaratát, mivel tudják jól, hogy minden más forradalomhoz vezetne. Nem ölbe tett kézzel várakoznak, hanem különbséget tesznek a szélsőséges populista pártok tisztviselői és választói között és ami szerinte a lényeg, hogy a valódi demokraták a szavazók részére ezen pártokhoz képest életképesebb alternatívát próbálnak nyújtani.

(Spiegel)

 

EZEK IS ÉRDEKELHETNEK

OLVASTAD MÁR?

MÉG TÖBBET SZERETNÉK
Vissza az oldal tetejére