Látható, láthatatlan
G. Fodor Gábor
2020.02.26. 15:00
Oratosz, aoratosz.
Az Ószövetségben a kifejezéspár elsősorban Isten látható voltával kapcsolatos. A nép hallotta ugyan Isten szavát a Sínai-hegyen, de alakját nem láthatta. Isten nem látható volta szoros kapcsolatban áll az istenkép tilalmával: Isten abban az értelemben esik tilalom alá, hogy nem szabad ábrázolni, megmutatni.
Hogy mindez honnan jut eszembe?
Van a politikai filozófiának egy olyan áramlata, amely komolyan számol a politikai teológia jelentőségével.
Akár úgy, hogy a teológia és az államelmélet fogalmai között szerkezeti analógia van. Ami a teológiában a csoda, az az államelméletben a kivételes állapot (Carl Schmitt).
Akár úgy, hogy a szakralitáshoz való viszony megkerülhetetlen velejárója a politikai életre irányuló reflexiónak, dacára a gnosztikus mozgalmak azon törekvésének, hogy kérdéstilalom alá vegyék az első kérdéseket (Eric Voegelin).
És mondhattam volna azt is: Orbán és Soros.
A demokratikus vezetőket megválasztják, megmérettetik magukat, elszámoltathatók és számonkérhetők. Hatalmuk, a hatalomgyakorlás fortélyai ellenére is látható. Oratosz.
A spekulánsokat viszont nem választják, senki se vonhatja őket felelősségre és láthatatlanok. Aoratosz.
Egészen addig, amíg nem kerül ki az arcuk az óriásplakátokra.
Ezt azonban nem szabad megtenni, ez tilos. Aki ezt megteszi, azt elsöpri a harag, megbélyegzik. Mindenki emlékszik rá, hogy mekkora nemzetközi felháborodás vette kezdetét, amikor Soros György ki lett plakátolva. Alatta az istenkáromló felirat: „Önnek is joga van tudni, mire készül Brüsszel” vagy „Ne hagyjuk, hogy Soros György nevessen a végén!”.
Soros György, a spekuláns filozófus, aki nem mellesleg magát Istennek tekinti, sui generis láthatatlan. Nem szabad láthatóvá tenni, tilos.
Ahogy ezt Orbán Viktor el is mondta a 888 kérdésére válaszolva a 2019. januári nemzetközi sajtótájékoztatóján: „Az történt, hogy amikor a migráció elviselhetetlen méretűvé vált, akkor a magyar kormány döntésének megfelelően én nyilvánosságra hoztam egy ötpontos javaslatot, hogy hogyan oldjuk meg, hogyan kezeljük a migrációs válságot. Rá néhány napra Soros György meg nyilvánosságra hozott – kifejezetten megjelölve az én öt pontomat – egy hat pontból álló javaslatot, a Soros-tervet, amit megjelentetett a nemzetközi sajtóban, ahol azt mondta, hogy el kell vetni azt a megoldási javaslatot, amit Magyarország képvisel, és helyette egy másik megoldást kell választani, amit ő itt leír, és le is írta hat pontban, hogy mit kell csinálni. Ez egy bevándorláspárti manifesztum. És ettől a pillanattól kezdve a konfliktus folyamatosan éleződött, illetve a magyar belpolitikából átterelődött nemzetközi politikai színtérre. Nekem annyi felelősségem van itt, hogy nem voltam hajlandó folytatni azt a szerintem Magyarországot eleve vereségre ítélő harcmodort, hogy miközben mi transzparensek vagyunk, átláthatóak vagyunk, lehet tudni rólunk, kik vagyunk, mennyi pénzünk van, milyen erőnk van, és hogyan harcolunk, aközben az ellenfelünk meg a víz alatt rejtőzködik. Tehát az nem megy, hogy mi a víz fölött vagyunk, ő meg vízilabdázik a vízben, és fölül mosolyog, alul meg rúg, vág, üt. Ez nem megy, mert ezt a csatát csak elveszíthetjük. És akkor azt a nehéz dolgot kellett meghoznunk, hogy tudtuk, hogy ennek ára lesz. Személyesen én is fogok ezért árat fizetni, és Magyarországnak a megítélése is romlani fog. Tudtuk, hogy ez olyan vitákba visz bele bennünket, amit jobb lenne elkerülni, de a bevándorlásról szóló vitát nem tudjuk másképp megnyerni, gondoltuk akkor, csak ha a fölszínre hozzuk a víz alól az ellenfelünket. És akkor léptünk elő azzal, hogy legyen transzparens. Hát ha nekünk transzparensnek kell lenni, akik bevándorlásellenesek vagyunk, tessék transzparenssé válni azoknak is, akik bevándorláspártiak. És hatvanvalahány szervezet van Magyarországon, akiket Soros György finanszíroz, és nagy részük folyamatosan valamilyen módon részt vesz a migráció körüli közhangulat alakításában, vagy magának a migráció folyamatának a jogi, szociológiai alakításában. Ha harcolunk, akkor legyen a harc fair. És akkor Magyarország valóban, és én személy szerint megneveztem Soros Györgyöt, mint a migrációt rendkívül nagy erőforrásokkal, nagyon erős nemzetközi kapcsolatokkal befolyásoló, sok tekintetben irányító személyiséget, de ő ezt sose tagadta. Nekem az a véleményem, hogy itt olyasmit kérünk időnként számon Magyarországon, amit maga az érintett sem kifogásol. Persze mindenki kifogásolhat stílust, én is szoktam a velem szembeni stílusokat időnként kifogásolni, nem mindig tetszik az ellenfeleink mondata, megértem, hogy Soros Györgynek sem tetszik minden mondat, amit mi mondunk, de az nem fogadható el szerintem, hogy az egyik fél transzparens, nyílt sisakos, a másik fél pedig rejtőzködő.”
Akit nem szabad megmutatni, az nem is látható, és megtiltja, hogy rákérdezzenek, ki ő, mit akar, milyen eszközökkel és milyen áron.
Ha viszont lehull a lepel, akkor kiderül egy csomó disznóság.
Orbán az idei évértékelőn elmondta, hogy Soros György háromszor próbálta kifosztani Magyarországot. Mindenki tudja, hogy ugyanerre vállalkozott Olaszországgal vagy éppen Nagy-Britanniával szemben. Hogy a politikai ármányról ne is beszéljünk: a narancsos forradalom, zavarkeltés a közép-európai országokban, a jobboldali kormány puccskísérlete Izraelben és a sor még hosszan folytatható.
De nem csak megmutatni nem szabad, beszélni is tilos róla. Az ortodoxia szerint a spekuláns nem spekuláns, hanem emberbarát, az általa mozgatott hálózat nem politikai célokat szolgál, hanem civil, és nem Soros György érdekében jár el, hanem a nyitott társadalmat építi. Vagy most legutóbb: nem a börtönbizniszt támogatja és az állam hatékonyságát rombolja, hanem a károsultak érdekeit védi és a romákat segíti.
Eretnek az, aki nevén nevezi a dolgokat.
Mert hogyan is működik a Soros-féle gnosztikus politika? Soros kitalálja. Az egyeteme (most már lesz egy új, globális Soros-egyetem is) tanszéket alapít. A civil szervezete a tanszék szakértőire támaszkodva ajánlásokat fogalmaz meg. Az ajánlásokat felkarolják a Soros által finanszírozott politikusok (például Brüsszelben: növelni kellene a bevándorlást támogató civil szervezetek pénzügyi támogatását), és az ajánlásokat hivatalos szintre emelik. A hivatalos szint által kodifikált ajánlások normává válnak, amelyek alapján vegzálni lehet a renitens nemzetállamokat (lásd Sargentini-jelentés). És mindezt jól megírja Soros György sajtója. Mindezt úgy, hogy a kitaláló láthatatlan marad. Csodás.
Vagy egy friss hír Franciaországból, miszerint Soros György a strasbourgi bíróságon keresztül támadja Magyarországot, és ezt is úgy teszi, hogy megint csak láthatatlan marad. A kulcsot a Soros-bírák adják, akiket nemcsak érzékenyítenek a kívánatos ideológia szerint, de meg is finanszírozzák életpályájukat Soros alapítványai, hogy aztán a végső mozgató érdekeit szolgáló döntések szülessenek. A cikk felveti, hogy érdemes-e egyáltalán játszani, ha megcinkelték a lapokat, ha hamisak a szabályok és példaként a magyarországi Nyílt Társadalom Alapítványnak és a Helsinki Bizottságnak a „Stop Soros” törvény elleni beadványát említi, amelyet az Európa Tanács emberi jogi bizottsága és a Velencei Bizottság már véleményezett: szerintük a „törvénytelen bevándorlás elősegítésének” bűncselekményére vonatkozó új jogszabályi rendelkezés jogellenes és meg kell semmisíteni azt. Csodás.
Tény, hogy a tevékenységüket jelentős részben külföldi forrásokból fedező NGO-k a jogvédő funkciójukat háttérbe szorítva, tényleges befolyást kívánnak szerezni a hazai politikai életben.
Tény, hogy kihasználva intézményi beágyazottságukat, belső és külső kapcsolati hálózatukat képesek nemzetbiztonsági jelentőségű tevékenységet kifejteni, tehát működésük kockázatokat hordoz a nemzeti érdek érvényesülése szempontjából.
Tény, hogy Soros-szervezetek szítják a hangulatot Gyöngyöspatán, védik a bűnözőket a jogkövető társadalommal szemben, mindezzel óriási társadalmi feszültséget okozva. És így tovább.
A láthatatlan most már látható. Aoratosz, oratosz.
Ugye, látjátok?
EZEK IS ÉRDEKELHETNEK
OLVASTAD MÁR?
MÉG TÖBBET SZERETNÉK
