Ugrás a tartalomhoz
" Mi vagyunk Soros ellenzéke”
#ez történik
#Orbán Viktor
#belföld
#bevándorlás
#Soros György
#külföld
#fehér férfi
#demográfia
#sport
#Brüsszel
#vélemény
#tudomány
#terrorizmus
#egyetemimetoo

Miért nem kérnek az arabok a demokráciából?

Bertha László

2015.10.05. 16:04

A demokrácia-kísérletek rendre elbuktak a Közel-Keleten, de mi állhat ennek a hátterében?

A szíriai háború és Asszád elnök jövője körüli viták kapcsán felmerül a kérdés, hogy vajon megérett-e az arab világ a demokratizálódásra? A Nyugat korábban egyértelmű álláspontot képviselt a szír elnökkel kapcsolatban: Asszádnak mennie kell.

Az oroszok azonban hosszú évek óta szövetségesként tekintenek a szíriai rezsimre, ebből következően védik az elnök személyét is. Putyin szerint az Iszlám Állam ellen csak Asszád oldalán lehet felvenni a harcot.

Az Iszlám Állam megerősödésével és az orosz bombázásokkal láthatóan fordulat állt be a Nyugat retorikájában. Már nem Asszád hatalmának megdöntése, hanem a szélsőséges iszlamista csoport megsemmisítése az elsődleges cél. Ha ez megtörtént, akkor kerülhet sor Asszád elmozdítására.

 

De mi jön ezután?

Ami az amerikaiaknak a II. világháború után sikerült, nevezetesen demokratizálni az ellenséges országokat, mint például Japánt vagy Németországot, az az új évezredben már teljes kudarcot vallott. Ennek pedig elsősorban politikai és kulturális okai vannak. Az Egyesült Államok a Közel-Keletre nem felszabadítóként, hanem hódítóként érkezett az emberek szemében.

A diktátorok leköszöntével pedig olyan intézményrendszerek jöttek létre Irakban vagy Afganisztánban, amelyekből hiányzott minden, ami a liberális demokráciához kell: középosztály, világias látásmód és a gazdasági és társadalmi stabilitás. Ha megkérdeznénk mondjuk Obamát, Cameront vagy Merkelt, hogy mégis mi legyen Asszád után, akkor vélhetően csak annyit mondanának, hogy demokrácia.

 

Az iszlám és a demokrácia

Ahogyan az egykori iráni vallási vezető, Khomeini ajatollah mondta:

az iszlám vagy politika, vagy nincs iszlám.”

Ez egy alapvető különbség az iszlám és a kereszténység között. Az iszlám vallás létrejötte egybeesik magával az államalapítással is; totális vallásként a közösség egész életét hivatott szervezni. Ebből ered részben az iszlám és a demokrácia konfliktusa, mivel az isteni szuverenitás nehezen összehangolható a népszuverenitás elvével.

Tehát a legfőbb dilemma az, hogy Isten törvényeit felülírhatja-e a parlament?

Az sem elhanyagolandó, hogy az arab országoknak nincsenek demokratikus hagyományaik, illetve tapasztalataik, a térségben pedig vészesen romlott az elmúlt évtizedekben a Nyugat megítélése. Az arabok többsége a demokráciára a modernitás jeleként tekint, a modernitást pedig fenyegetésként értelmezi, mint ami a saját kultúráját akarja eltörölni. Ennek legfőbb oka, hogy az iszlám központi értéke a tradicionalizmusban, míg a miénk a haladásban és az innovációban rejlik.

Hiába sikerült megdönteni az arab tavasz keretében Mubarakot vagy Kadhafit. Egyiptomban a részben szabadnak nevezhető választásokon a korábban elnyomott radikális Muszlim Testvériség jutott hatalomra, majd jött a katonai puccs és a visszarendeződés. Líbiában már Kadhafi kivégzését követően készítettek közvélemény-kutatásokat arról, hogy vajon mit szeretnének az emberek. A válaszadók 70 százaléka mondott nemet a demokráciára.

 

A demokrácia és a vallás fontossága

A World Values Survey 2010-2014 között felvett adatai alapján, a muszlim országok lakói sokkalta fontosabbnak tartják a vallás szerepét az életükben, mint a demokrácia meglétét. Érdekes összevetni ezt egy európai országgal is: a németek csupán 13 százaléka mondta azt, hogy a vallás abszolút fontos az életében, míg például a katariaknak 99 százaléka válaszolt így.

A demokrácia fontosságára adott válaszok viszont csalókák lehetnek. A demokrácia fogalmilag még Európában sem teljesen tisztázott, nemhogy más kultúrákban. Emiatt nyilvánvalóan mást ért demokrácia alatt egy tunéziai vagy egy német állampolgár. A táblázatból viszont remekül kirajzolódik, hogy mennyivel fontosabb egy arab számára a vallása, mint a demokratikus kormányzati forma.

 

A közel-keleti demokráciákra még várhatunk

Sem a Közel-Kelet, sem az általánosságban vett iszlám világ nem vevő a nyugati értelemben vett demokráciára. Ennek egyik legfőbb oka a vallás és a politika szoros összefonódása, amely még a felvilágosodás előtti európai viszonyokat idézi. A gazdag olajtermelő országok esetében láthatjuk, hogy a demokrácia nemcsak a gazdasági mutatók függvénye. Ameddig nem válnak egyre inkább világiasabbá az arab társadalmak, addig tartós politikai reformokra és rendszerváltásokra sem lehet számítani. Erőből pedig nem mindig érdemes rákényszeríteni az akaratunkat másokra.

(bizjournals.com, worldvaluessurvey.org)

 

EZEK IS ÉRDEKELHETNEK

OLVASTAD MÁR?

MÉG TÖBBET SZERETNÉK
Vissza az oldal tetejére