Hétvégi nyílt napjára készül a francia ellenzéki konzervatív párt, az LR. Nicolas Sarkozy egykori pártjáról van szó, azaz a volt köztársági elnök évei alatt a legsikeresebb francia pártról. Most már nem az. Hogy miért nem, arra a mostani cirkusz is elég egyértelmű választ ad.

Laurent Wauquiez, a télen megválasztott, kétségtelenül tehetséges, negyvenes évei elején járó pártelnök szórólapokat és plakátokat készíttetett. A szlogen: Franciaország maradjon Franciaország. Egy mondat, amivel úgy gondolhatnánk, hogy nehéz vitatkozni. Tudjuk, hogy van létjogosultsága, és feltételezhetjük azt is, hogy nincs normális ember, aki erre azt mondja: ne. Ne maradjon Franciaország Franciaország. Egy jó plakát, egy jó jelmondat ugyanis mindig olyan, amire épeszű ember nem vághatja rá kapásból: nem. Ez ilyen.

Kiderült, hogy mégsem.

Hogy Franciaország maradjon Franciaország. A baloldalnak nem tetszik, a baloldali újságoknak sem. Rendben. Nekik semmi nem tetszik, amit a jobboldal mond, nekik Macron a szentjük. Rendben. Na, de hogy jobboldali politikusok is megijedjenek? Hogy ez lepenizmus? De hát attól még, mert Marine Le Pen, a Nemzeti Front (mára nevet is változtatott) elnöke is hasonlóan fogalmazott, akkor már ez a kifejezés örökké az övé? Ha igaza van, nem lehet megismételni az igazságot?

Egy Palaiseau nevű kisváros republikánus polgármestere (tehát Wauquiez párttársa) egyenesen arról beszélt, hogy ideológiai értelemben, sajnos pártja elment a falig. Olyan szélsőségesnek tartja ezt a kifejezést. Az LR egyik, Macron felé mozgolódó platformja szerint – szó szerinti idézet – ezzel a mondattal idiótáknak nézik a választókat. A szórólapot pedig taszítóan agresszívnek tartják. A platformot Valérie Pécresse vezeti, Ile-de-France régiós tanácsának elnöke, aki Sarkozy minisztere és kormányszóvivője is volt. A téli LR-elnökválasztási kampányban Wauquiez ellen kampányolt, majd Wauquiez győzelme után a hivatalos pártvéleménnyel szemben álló platformot alakított. A korábban kemény asszony két fontos kérdésben kifejezetten támogatta Macront, a bukott szocialista miniszterből lett elnököt.

Hogy Franciaország maradjon Franciaország. Tegyük félre, hogy jogos az igény. Tegyük félre azt is, hogy miért is lenne olyan abszurd, ha 2018-ban egy párt használja a Nemzeti Front egykori kifejezéseit. De vajon tényleg ez egy Nemzeti Front-kifejezés kizárólag? Ha konzervatív politikusok Twitter-üzeneteit nézegetjük, vagy akár csak utánaolvasunk, elég könnyen rájöhetünk, hogy nem. A Le Figaro megírta, hogy Macron az elnökválasztási kampány korai szakaszában, Montpellier-ben szó szerint ezt mondta. Az AFP megtalálta, hogy ugyanebben az évben, tehát 2016-ban a francia szocialista párt is kampányolt ezzel a szlogennel. De 1984-ben a szocialista elnök, Francois Mitterrand is egyik nagy beszédét erre a mondatra építette fel. És én magam is emlékszem, hogy Nicolas Sarkozy nagyon okos könyvében, amit 2016 nyár végén visszatérése kezdeteként megjelentetett (Mindent Franciaországért, ez volt a címe), többször használja ezt a kifejezést.

Persze, ha belekötünk egy mondatba, könnyen el lehet kerülni, hogy a lényegről beszéljünk. Arról a lényegről, ami a négyoldalas szórólap többi három oldalán van. Hogy mi a baj Franciaországban és mit követel az ellenzéki jobboldali párt.

A szórólapon ugyanis tiltakoznak, hogy ilyen dzsihadista terror közben Macron elnök egy év alatt összesen csak 20 külföldi állampolgárságú dzsihadista vallási vezetőt dobott ki az országból. Tiltakoznak, hogy Macron nem hajlandó bevezetni a kettős állampolgárságú muszlim terroristák esetében az állampolgárság elvételének intézményét. Felháborítónak tartják, hogy Macron nem tesz semmit a migráció ellen, viszont a migránsáradatra azt mondja: ez Franciaország számára egy esély. Esély... A szórólapon az LR 300 ezer migráns azonnali kiutasítását követeli. És népszavazást a migrációról. Nyíltan írnak a terrorizmusról és arról, hogy az elvesztett francia életmódot vissza kell szerezni. Nem írnak példát, de segítünk: mondjuk, hogy egyes párizsi kerületekben francia, nem muszlim nők este merjenek kendő nélkül is az utcán sétálni. Vagyis, hogy ne kelljen azt tettetni, hogy ők is muszlimok, mert akkor esetleg nem bántják őket.

Persze, LR-képviselők tartalmi kérdéseken is háborogtak. Volt, aki szerint demagóg és szélsőséges az a két kifejezés, amit a párt a szórólapon használ: kommunitarista nyomás (magyarul: a kialakult, párhuzamos társadalom nyomása, a francia társadalomból elkülönült, muszlim migránsok táborának erőszakossága) és a bűnözési láz. Demagóg és szélsőséges… Szerintem meg enyhe a kifejezés.

Soros blogjának „oknyomozó” alkalmazottainak is segítek: térképezzék fel alaposan Párizs tizennyolcadik kerületének északi és keleti részét, a tizenkilencedik és a huszadik kerületet. Ha sikerült, majd ajánlok nekik még érdekesebb környékeket is, de kezdjék a legkönnyebbel. Az ne zavarja őket, hogy nem tudnak franciául, esetleg semmilyen nyelvet, mert a boltosok, a lakók közül sem tud mindenki franciául, és akkor nagyon megengedő voltam. Akkor ők is megtudhatnak valamit a párhuzamos társadalomról és a bűnözési lázról. És igen, enyhe az LR szórólapján a kifejezés. Amikor Párizs egyik része retteg a muszlim terrortól, egy másik része pedig migránstáborrá változott. Amikor a taxisofőrt nem lehet kötelezni arra, hogy a legrövidebb úton menjen a repülőtérre, mert fél átmenni az egyik veszélyes kivezető úton. Párizsban. Amikor a világ egyik legszebb operaháza, a Bastille a repülőtereken megszokott beléptető kapukat épít fel és csak azokon át lehet bemenni, így az utcán több száz embernek kell hosszú percekig várakoznia, amíg bejut. Egy operaházba. Akkor enyhe kifejezés, hogy a párhuzamos társadalom nyomása iszonyatos és enyhe kifejezés a bűnözési láz.

A francia jobboldal hat fontos választást vesztett el öt éven belül. Két elnökválasztást, két országgyűlésit, egy unióst és az önkormányzati választáson nem tudta visszaszerezni Párizst. Nicolas Sarkozy óta ugyanis nem volt igazi vezetője a pártnak. Francois Fillon vagy főleg Alain Juppé nehezen tekinthető annak, azt pedig – voltaképpen a baloldal segítségével – megoldották, hogy Sarkozy ne lehessen elnökjelölt. Most új esélyt kaptak Laurent Wauquiez-vel, új elnökükkel, aki a valódi problémákról beszél, igazi hazafi, nem gyáva, nem nyávog, nem próbál a balliberális médiumoknak hízelegni. Úgy tűnik, saját pártjában vannak, akiket ez zavar. Akiknek fontosabb egy kellemes mondat saját magukról a Libérationban, mint a valóság. Akiknek fontos, hogy a balliberális médiumok mit írnak róluk. Akik erre figyelnek.

Pedig hát éppen erre nem szabad figyelni.