Az elmúlt hetet Bosznia-Hercegovinában, a bihácsi földi pokolban töltöttem stábommal, a Hír TV Informátor című műsorának alkotóival. Bejutottunk Bosznia egyik legdurvább befogadóközpontjába, ahol jelenleg 600 ember tengődik és vágyakozik Nyugat-Európába. Sokat beszélgettem a bevándorlókkal, visszatérő témáink voltak az embercsempészet, a politikusi meghívók, és a legfőbb kérdés, hogy miért tartanak ki hónapokig, évekig is az embertelen körülmények között.

A szegényebb bevándorlók a zöldhatáron próbálnak átjutni Horvátországba, azaz az Európai Unióba. Vannak azonban tehetősebbek, akik embercsempészt fogadnak. A migránsok maguk árulták el, hogy Bihács központjából ötezer eurót kell fizetni azért, hogy valakit elvigyenek Olaszországig. Ötezer euró körülbelül másfél millió forintnak felel meg, szóval nem kis összegről beszélünk, főleg annak fényében, hogy a kísérletek általában kudarcba fulladnak, hiszen a horvát rendőrök lefülelik a migránsokat, majd visszatoloncolják őket Boszniába. A helyi rendőrök folyamatosan észlelik az embercsempészek számának emelkedését. Létezik egy nemzetközi hálózat, amely egészen Görögországtól kezdve egyengeti a bevándorlók útját, ezzel a bűnszervezettel a bosnyák rendőrök nem tudják felvenni a versenyt, de nemcsak az internacionális rendszer lát hatalmas üzletet a migránsok szállításában, a pénz szagát megérezték a bosnyákok is. Bosznia-Hercegovina északnyugati részén egyre több ember próbál profitálni a migránsokból. A rendőrök ebben az esetben sem tudnak sokat tenni, hiszen ahhoz, hogy lebukás legyen egy ügylet vége, azt a pillanatot kellene elkapniuk, amikor az idegenek átadják a bosnyáknak a pénzt, erre pedig elég kicsi az esély. Az esetleges rendőri igazoltatásnál a migránsokkal teli autó sofőrje csupán annyit mond a hatóság embereinek, hogy kocsikáznak egyet a környéken, ami nem bűncselekmény.

Az embercsempészet tehát eurómilliárdos üzlet, de miért éri meg a politikusoknak idegen kultúrájú emberekkel elárasztani egy kontinenst? Angela Merkel Willkommenskulturja óta tudjuk, hogy a németek 2015-ben még ebben látták a lassuló gazdasági teljesítmény megpörgetését, lehet, hogy nem ismerik be, de ma már biztosan bánják. A migránsok közül egyébként sokan csalódtak az Európai Unióban, hiszen a tagállamok (azok bizonyos része) meghívót küldtek nekik, eközben egy bosnyák sátortáborban jéghideg időben kell tölteniük a napjaikat. Pont emiatt van, akinek már sokkal távolabbi tervei vannak, mint Nyugat-Európa. Kanada, ez az új célállomás, mondván, Justin Trudeau az ország liberális miniszterelnöke többször nyílt meghívót küldött a bevándorlóknak. Az észak-amerikai ország vezetője évekig hangoztatta, hogy Kanadában mindenkit feltétel nélkül befogadnak. A migránsok szempontjából pozitív üzenet elért a Közel-Keletig. Hogy ez miért üzlet egy politikusnak? Nyilvánvalóan egyrészt a politikai korrektségben szenvedő elérzékenyített társadalomban ilyen hangzatos üzenetekkel választásokat lehet nyerni, másrészt az olcsó munkaerőt meghálálják a multinacionális cégek is.

Vékony falú sátrak, hó, fagyok, élhetetlen körülmények – ez fogadja a boszniai Vucjak táborba látogatókat. Nem véletlenül hívják a helyet jelenleg Bosznia legdurvább befogadóközpontjának. A hosszú órák alatt, amelyeket eltöltöttem a táborban, folyamatosan az a kérdés motoszkált a fejemben, hogy mi visz rá valakit arra, hogy ilyen körülmények között éljen. Nem, nem mindenki a háború elől menekül, sőt a többség egyszerűen csak a jobb gazdasági lehetőségeket akarja kihasználni. A kitartás erősítésében hatalmas szerepet vállalnak a különféle migrációt segítő szervezetek, akik valódi segítséget ugyan nem tudnak nyújtani a bevándorlóknak, csupán annyit tudnak elérni, hogy ne haljanak éhen vagy fagyjanak halálra, de nem tudom elképzelni, hogy bárkinek is ennyi lett volna az álma a sokat emlegetett Nyugaton. Nem féltem megkérdezni tőlük, hogy ez a jelenlegi helyzet miért jó nekik? Érdemi választ a többség nem tudott adni, azonban volt egy fiatal afgán, aki a beszélgetésünk végén érezhetően fellélegzett és rájött, hogy a felvetésem teljesen jogos, sőt helyénvaló. Ő maga mondta el, hogy Afganisztánban fél a terroristáktól, Boszniában pedig a rendőröktől retteg. Hatalmas különbség azonban, hogy otthonában volt saját háza, menedéke, a Balkánon viszont a szabad ég alatt alszik. El is döntötte, hogy letesz a nyugat-európai terveiről és hazatér a szülőföldjére. Jobban tenné mindenki, ha az afgán példáját követné.