„Hol lehet olyan hetero pasikkal ismerkedni, akik elfogadnak transz nőnek és párkapcsolatot is akarnak?”

Az internet pottyantósában, a gyakorikérdések.hu oldalon leltem ezt a kérdést, pontosabban nem én, hanem valaki, aki elküldte nekem. („Figyelj, ilyen nincs!”)

Így folytatódik.

„A körülményekhez képest egész feminin testtel és arccal rendelkezem, jelenleg még a műtét előtt állok. Viszont a férfiakat csak a szex miatt érdeklem, gyakorlatilag már ma estére tudnék találni szexpartnert, ha az érdekelne. Szeretnék szerelmen és kölcsönös vonzalmon alapuló párkapcsolatot, hol lenne érdemes keresnem? Eddig a Tinderen próbálkoztam, már számtalanszor volt, hogy teljesen jól kijöttünk egymással, de mikor elmondtam, hogy transz vagyok 100-ról 0-ra csökkent az érdeklődés”. Majd a negatív reakciók olvastán – mert szerencsére az emberek alapvetően normálisak, még ebben a liberálissá erőszakolt világban is – így nyavalyog: „Olyan pasit akarok, aki a nőt látja bennem. Olyan biszex pasi nem érdekel, aki férfiként tekint rám és arra izgul.”

(No, hát ennyi bőven elég, hisz nem maga az eset, hanem a jelenség és a korszak a lényeg.)

Hány generációnak kell még szenvednie, amíg kimondhatjuk, hogy ez egy mentális zavar? Amíg újra kimondhatjuk, hogy ez orvosi eset, és hogy kezelendő?

Nem üldözendő – vizsgálandó és kezelendő. Mert jelenleg két alapvető megközelítés és hozzáállás van az életben ezzel kapcsolatban. 1. Fúj, buzi! 2. Fogadd el!

De ezek egyike sem segít megoldani ennek a szerencsétlennek az életét, ezek egyike sem előremutató, és semmiképp nem tudományos. Még akkor se, ha az első valahol az ember alapvető ösztöneiből táplálkozik, aminek lényege, hogy ami nem olyan, mint ő, ami a természet rendjével szembemegy, azt elutasítjuk. Ezt lehet szidalmazni, megvetni, cikkezni róla, arisztokratikusan eltartani az ujjunkat, és szónokolni arról, hogy nem vagyunk állatok, de attól még ez létező és természetes reakció. Akkor is, ha tudományos szempontból ez éppúgy nem visz előre, mint a fogadd el, ne ítélkezz!

(Amúgy meg de. Állatok vagyunk. Mi mások? Felhívom a figyelmét a haladó szellemű utópiakárosultaknak, hogy az ember biológiai szempontból egy emlősállat. A haladók sajnos nem következetesek. Egyrészt azt állítják, hogy teremtés nincs, Isten nem létezik, az ember pusztán az evolúció terméke, másrészről orrukat húzzák a természet láttán, és nyafogva affektálják, hogy „nem vagyunk állatok”. De ha az evolúció terméke az ember, akkor biológiailag az állatvilág része. Na, lapozzunk.)

Szegény tudomány meg a sarokba van szorítva, mert jelenleg nem lehet vizsgálni, hogy ez milyen érdekes pszichés zavar. Pedig úgy kéne vizsgálni, és úgy kéne a kérdést megközelíteni, azzal a nyíltsággal és szenvtelenséggel, mint hogy miért szikesednek el egyes alföldi területek, vagy miféle inggombot hordtak a bronzkor végén, és miért nem egy másikat.

De ezt nem lehet vizsgálni, mert a politikailag korrektség része a gender elmebaj, miszerint a nem az egy társadalmi képződmény. Egy tudóst kérdezz meg, egy régészt például, hogy ha feltárnak egy avar korabeli temetőt, honnan tudják, hogy melyik a férfi és a női csontváz. És majd elkezd beszélni a koponyáról, a fogazatról, a medence és gerincoszlopról, és nem említ soha társadalmi képződményt, mert teljesen egyértelmű, hogy valaki vagy férfi, vagy nő. Ha valakinél valami nem úgy nő, és nem az fejlődik ki, az pusztán egy rendellenesség. Ahogy a háromlábú csirke. De attól még a csirke maga kétlábú élőlény. Éppen így az ember férfi és nő. (Ahogy mellesleg a majom, az elefánt vagy a bernáthegyi. Nincs az a vadliberális kutyatenyésztő, aki gender foxterrierben gondolkodik, és a kutyaszépségversenyen transznemű vizslát akar mutogatni.)

Szerencsétlen fickó ott a gyk-n azért reménytelenül boldogtalan, mert szembemegy az autópályán, és várja, hogy elfogadják az útirányát. Mert a korszak elhitette vele, hogy ez megtörténhet. De ez soha nem fog megtörténni, még ebben a polkorrekt liberális terrorban sem. Ha férfiakkal akar, akkor csak meleget talál, aki meg a nőket szereti, annak igazi nő kell.

Mert az emberi lélek olyan, hogy mindenből eredetit akar. Annak van értéke. Technikailag le lehet másolni egy Nagy Lajos aranyforintot, pont olyan súlyban, pont azzal a mintázattal és pont abból az aranyötvözetből, de nincs az a gyűjtő, akinek az kellene. Az eredeti! Azt akarja mindegyik. A magyar uralkodóknál is az volt a vízválasztó, hogy a szent koronával koronázzák, és a megkoronázott ereiben legyen valamennyi Árpád véréből. Nem akármilyen koronával, nem másolattal, nem azzal, ami úgy néz ki, azzal.

A példákat hosszan sorolhatnám. Az embernek mindenből az eredeti kell. Ételből, elektronikai márkából, bakelit kislemezből, és kutyafajtából. Még az utódból is. Lehet, hogy az a kis labdázó angyalka a szomszédban iszonyat cuki, még akár cukibb is, mint a te gyereked, de te azt akarod nevelni, ami a tiéd. Ami az eredeti.

(Nyugaton már ebben a tekintetben is kezdenek szembemenni a normalitással, a természetes ösztönökkel, és egyes államokban tiltják, hogy az apa megvizsgáltathassa, övé-e a gyerek vagy sem. Mert a libsi elmebaj szerint az apaság is pusztán társadalmi képződmény, és ha a gyereked egy fekete újszülött, el kell fogadnod, hogy az a tiéd, és ebben kételkedni maga az újfasizmus.)

Ennek ellenére a törvényt kijátszva is megvizsgáltatják a szerencsétlen, megnyomorított fehér férfiak, mert az a fontos, hogy eredeti-e az utód vagy sem.

És akkor itt jön ez a szerencsétlen, itt, a gyakorikérdések.hu-n, és nem érti, hogy az embereknek miért nem kell a „nem eredeti” nő. Miért nem kell a barkácsolt. Miért iszonyodnak tőle. Miért nem vágynak rá. Miért nem mindegy nekik, hogy egy nő igazi, vagy sem.

Igazság szerint ott tartunk, hogy a hagyományos homokosok már reakciósnak számítanak. Tudják, mihez vonzódnak, ez van, a párjukkal megbeszélik, azt jól van.

De az ilyen sokkal jobban szembemegy a természet rendjével. Ő nem egy meleg pasast akar. Ő egy heterót. Ez benne a legbetegebb és legfelháborítóbb.

És amíg a szélsőséges liberalizmus, meg a politikailag korrektség tombol, az ilyenen nem lehet segíteni.