Ha az ember olyan dolgokat cselekszik, amiket vagy amit korábban nem szokott, előfordul, hogy kellemetlen élményben lesz része. A szokott mogyorós csokiját új csomagolásban látja, gyanútlanul megveszi, aztán valahogy fura az íze. Megy a fodrászához a szokott úton, sétálgat a kis utcán, már fordulna be a templom mellett, amikor eszébe jut, hogy mi lenne, ha másik irányba kerülne, és megnézné, arra vajon mi van, erre kiderül, hogy zsákutca.

Ebből is látszik, hogy a régi mondások és népi bölcsességek mind igazak. Járt utat a járatlanért el ne hagyj.

Egy kört még futhatnánk eme gondolatmenet kapcsán, hogy lám, az előítéletek nem véletlenül vannak, az idegennel szembeni tartózkodás az élet törvényei szerint jogos – tehát az összes haladó és politikailag korrekt jelmondat az élet törvényeivel megy szembe – de most nem ez itt a lényeg.

Tegnap olyan dolgot cselekedtem, amit nem szoktam. Nem a megszokottól eltérő csokit tettem a kosárba a boltban, hanem megnéztem egy adást az ATV-n. Hát, lehet, hogy a szokatlan csoki nem lett volna ennyire kínos.

A szemkilövető ember felesége – Dobrev Klára, a DK miniszterelnök-jelöltje – ült a kamerák előtt, és beszélt.

„Egyre többen vannak a találkozókon, a fórumokon, egyre elszántabbak az emberek, s azt is látom, egyre jobban értik, mi az, amit én szeretnék, mi az, amiről beszélek, mi az a keménység, amivel fellépnék Orbán rendszerével szemben, és mi az a kompromisszumkészség, amivel a koalíciót vezetném, és mi az a lágyság vagy megértés, vagy odafigyelés, vagy érzékenység, amivel fordulnék azok felé, akiket elfelejtettek az elmúlt években.”

Ezt kétszer hallgattam meg, s meg kellett állapítanom, hogy az én felvezető mondataim ebben az írásban a négyjegyű függvénytáblázat pontos és precíz adatai ehhez a halandzsához képest.

No, de nem is a szemkilövető feleségének ködös hadoválása a lényeg, hanem a fő gondolati szál. „Alig érdekel már valakit az őszödi beszéd.” Az emberek a jövővel foglalkoznak – nem a szemkilövetéssel vagy a Jobbik múltjával –, és ez helyes, az a jó, ha a pártok és a politika előre tekint, ez a példa, ezt kell követni, ez a haladó. Az a felvilágosult, az a több Európa!

Az igazi haladó nem foglalkozik olyan dolgokkal, amelyek 15 éve voltak. Az igazi haladó azokkal foglalkozik, hogy a feketék jogai kétszáz éve. Igaz – szerencsére – Magyarországon nem létezik fekete kisebbség, így értelemszerűen jogokat sem kell adni neki, de azért az fontos. Annyira, hogy az Egyesült Államokból indult szélsőbaloldali mozgalomnak, a szobrokat döntő, zavargásokat kirobbantó, gyújtogató BLM-nek akart szobrot állítani Baranyi Krisztina IX. kerületi polgármester. Karácsony Gergely is elismerte a Die Zeitnak adott interjújában, hogy a baloldal a migránsok jogait védené, de ezt el akarják titkolni a kampányban. (Erre még biztos nem vagyunk eléggé érettek, ehhez még fejlődnünk kell, és egy kicsit haladnunk.)

Az igazi haladó nem foglalkozik az olyan dolgokkal, amelyek Magyarországon történnek. Az igazi haladó és igazi európai olyan dolgokat helyez látómezejének középpontjába, mint a Free Tibet, az oroszországi elnyomás, az LMBTQ-jogok és keservek a világban. Az igazi haladó – aki minden bizonnyal az ellenzéki előválasztáson is szavaz – nem foglalkozik azzal, hogy 15 éve embereket napokig tartottak rabosítva az őrszobán olyasféle bűnök miatt, hogy álltak a buszmegállóban, hanem inkább azzal foglalkozik, hogy van-e joguk a biszexuálisoknak pucéran fagylaltozni Abádszalókon.

Az igazi haladó nem foglalkozik olyan dolgokkal, hogy kilőtték emberek szemét. Az igazi haladó olyan dolgokkal foglalkozik, hogy a 16. társadalmi nem, a transzok helyzete meg a melegfelvonulás, és sérülnek-e a jogai annak, aki a személyi okmányaiba nem vezettetheti bele, hogy ő genderfluid. Annak az embernek – Cs. Attila – a sorsa, aki amúgy is csak az egyik szemére látott, és azt is kilőtték a férje pribékjei, Dobrev számára közömbös, szerinte azzal nem kell foglalkozni.

Aki ilyesmivel foglalkozik, az retrográd, a múltban él, és nacionalista-soviniszta, homofób, xenofób, rasszista és minden bizonnyal a nép ellensége.