Nem értem a Csíki Sör körül kialakult hisztériát. Önmagukat nemzeti karakterűnek vallók, urbánusok, felcsíkiak és alcsíkiak, minden mindegy hitvallásúak, katolikusok, protestánsok és hitetlenek, kényesek és sokat tűrők egy csoportja fontosnak érezte, hogy hitvallásszerűen elítélje a csíkszentsimoni sörgyár által meghirdetett fesztivált. Egymástól meredeken eltérő irányokból: moralizálók, nemzetféltők, igazságosztók, Greta Thunberg-i ökovilágféltők nyilatkoztak meg negatívan az ötéves Csíki Sörgyár hétvégi bulijáról. Sokan olyan pátosszal, mintha a székely nemzet sorsa forgott volna kockán a csíkszentsimoni gyárudvaron.

Mi is történt valójában?

Egy székelyföldi, Hargita megyei (csak azoknak mondom, akik protesztként Harghita nevű sört isznak) önmagát identitásában és hirdetési akcióiban is székely-magyarnak megfogalmazó sörmárka egy marketingakciót hirdetett, ahová meghívta azokat a fogyasztókat, akik részt szerettek volna venni a kupakok bemutatásán alapuló nyereményjátékon és az Edda koncerttel feltuningolt ingyenes eszem-iszomon.

Az érdeklődés minden várakozást felülmúlt, mert valami miatt (jó idő, jó sör, ingyenesség, jó buli) rengetegen érezték fontosnak, hogy részt vegyenek a woodstocki hangulatot idéző bulin. A hatalmas tömeg miatt bedugultak a környék közútjai és emiatt azok a szerencsések is, akik időben indultak el, csak hosszabb várakozás után tudtak bejutni a gyárba. Azok az élelmesek, akik időben érkeztek, fergeteges bulin vehettek részt, kedvükre és ingyenesen ihattak a méltán híres sörből. A későn induló sörivók közül sokan lemaradtak, egyszerűen nem tudták megközelíteni a helyszínt.

A Csíki Sör korábban is hirdetett ehhez hasonló akciókat, többek között háziállatokat is lehetett nyerni az elmúlt évek nyílt hétvégéin, de akkor kezelhető volt a tömeg. Most minden józan számítást felülmúlt az érdeklődés, a fesztivál amolyan búcsút idéző hangulatot ígért, odavonzotta a székelyföldi és Hargitán inneni sörszerető közönséget. A tömeget látva a szervezők is beismerték, hogy alábecsülték az érdeklődők számát, és kárpótlásul minden buliból kimaradó és útközben elakadt sörbarátot meghívtak egy következő alkalomra.

De ezzel a gesztussal nem zárult le az ügy, sőt, csak ezután indult be igazán egyesek részéről a Csíki Sör virtuális meglincselése. Érthetetlen számomra, hiszen azért a helyzetért, mert sokan indultak el egy fesztiválra, és sokan vagy nagyon sokan nem jutottak be a gyárba, nemzethalált vizionálni fölösleges. Azok a megnyilatkozások, melyek arról szóltak: „az ingyensörre mindenki elindul, de bezzeg Úz-völgyébe nem”, hogy „már a multi is jobb, mert az nem csinál közösségi bulit”, hogy „mi, magyarok gyarlók vagyunk, mert ingyensörért bármit megteszünk”, ez szerintem mind-mind olyan megállapítás, amit valójában nem maga a szerencsétlen esemény okozott, hanem máshonnan eredő problémák lettek rávetítve. Összekeverik a szezont a fazonnal. A jó buli, koncert, sportesemény, pláne ha ingyenes, Tusványostól Budapestig, Kolozsvártól Sopronig sokakat vonz. Románt, magyart, németet és minden más nációt. Az emberek már csak ilyenek: szeretik a jó társaságot, a jó közösséget, a jó sört és kolbászt (ha ingyen van persze még jobban) és az Eddát is.

Márpedig a Csíki Sör tud valamit: a jó sör mellett merészen hirdet, szemtelenül jó a marketingje. Olyan, amelyik a multit is átverte. Mára kinőtte magát a cég, híre túljutott a Hargitán és barátok mellett ellenségeket is szerzett. A sör ízlésbeli, férfiassági, habitus-, identitás-, érzelmi kérdés is. A Csíki Sör megjelenése óta az érzelmekre épít, de ezt azért tudja sikeresen tenni, mert jó a termék és ki van találva. És persze a sikerhez kellett a vörös csillagos multi butasága is, mert fölöslegesen támadta és felnagyította az Igazit, és ezt persze a megtámadott sör ki is használta.

Én azért is kedveltem meg a kisebbik csíki sört – túl azon, hogy szeretem – mert sikeresen épített a sokak által támadott nemzeti alapú bizniszre. És ez nem etnobiznisz, mert a Csíki Sör magyar és a magyar közösséget célozza meg. Megnevezésében, logójában, címkéjében mindenhol ott volt, van a valós kétnyelvűség. A nagybetűs és apró betűs, valós, igazságos, azaz tényleges kétnyelvűség. Hagyományra hivatkozott, magyar büszkeségre apellált. (Sokak szerint ez nem jó irány, merjünk inkább kicsik lenni, ne sértsünk meg másokat.)

Mindenkit arra biztatok használja, sőt használja ki ezt a típusú nemzeti dimenzióra is építő üzleti lehetőséget. (Ha tetszik, makroszinten patrióta gazdaságpolitikát értőnek és követőnek mondanánk.) Gazdagodjon abból, hogy magyarul is megnevezi termékét. Kiír mindent magyarul, nemcsak a nagybetűs részt, hanem a kisbetűst is. Tartsa fontosnak a magyar hagyományok bemutatást, ne akarjon székelyből vagy magyarból románt vagy nemzetközit csinálni. Legyen korszerűen, büszkén és tisztelettudóan, okosan magyar. Mert a Csíki Sör a románok körében is népszerű. És ha egyre többet használjuk a magyar nyelvet a kereskedelemben is, ha aszerint választunk terméket, szolgáltatót, kereskedőt, hogy mérlegeljük, hogy kapunk magyar nyelvű tájékoztatást is akkor hozzájárulunk önbecsülésünkhöz.

Persze nem szabad visszaélni a nemzeti dimenzióval. A magyar nyelvűség mellett kell a jó minőség és a jó ár. De miért van az, hogy a Csíki Sör saját maga által is beismert szervezési hibája miatt mi, magyarok kígyót-békát kiáltunk sajátjainkra, a vörös csillagos multinak, aki a Csíki Sör által kreált etnikai dimenziók átjárta piaci viszonyok között is csak alig használja a magyar nyelvet, vagy ha igen akkor a maghyart, mindig megbocsájtunk. A multi másik sörének neve a Ciuc (Csík román neve) megnevezés miért nem sérti nemzetféltő testvéreink önérzetét. Ha nem ideologizálunk és egyszerűen jobban ízlik, hát azt is lehet inni, de ideológia nélkül. Nem kell mindenkinek a sörhöz feltétlenül ideológia, ahogy a flekkenhez vagy a kolbászhoz sem. De ha már csinálunk (és én ide tartozom) akkor legyünk következetesek.

Ne legyünk irigyek a nemzettársaink által elért sikerekre. Sokkal többre lenne szükség magyar fronton, még mindig nagyon kevés helyen jelenik meg a magyar nyelv a gazdasági világban. Olyan gazdasági sikerek kellenek nemzetünknek, ahol a termék, a szolgáltatás azonkívül, hogy jó, magyarnak is beállított. És ha olyan bankot választunk amelyik magyarul is kínálja az internetes felületét, olyan üzemanyagkútnál tankolunk, amelyik magyar nyelven is feltünteti az információkat, olyan üzletben vásárolunk, ahol magyar nyelven is kiírják az információkat, akkor elterjedhet a magyar nyelvűség a gazdasági szférában is. De addig amíg a multi által gyártott samponon, öt másik nyelv mellett a magyar is ott van, addig sok olyan magyar vállalkozó van, aki nem tartja fontosnak a magyar nyelv használatát. És ezt azért is teheti meg, mert a vásárlóközönség nagy része ezt nem tartja meghatározó fontosságúnak. Tisztelet azoknak, akik a gazdasági világban is felvállalják magyarságukat!

Ha megvalósulna a teljes körű magyar nyelvhasználat, akkor a Csíki Sör marketingesei is csak a medvével maradnának, mert mindenki magyarul reklámozna. De nem tartunk ott. Ha megérkezünk egyszer egy ilyen helyzetbe, akkor mi is gazdagabbak leszünk. Élményekben, identitásban és persze anyagilag is. De addig is arra kérek mindenkit: Ne bántsd a magyart! A sörét se!