Mindenki számára ismerős lehet az a karakter, aki lehetetlent, de főleg elveket nem ismerve csak érvényesülni akar, neki ne mondja meg senki, hogy hol a helye, mert ő tudja, hogyan kell, sőt, jobban tudja, mint bárki más, és majd meglátjátok ti is, és akkor jaj nektek! Nevezzük a karaktert – kevésbé véletlenszerűen – mondjuk Katkának. A Katka-karakter már a gimnáziumban sem bírt magával, feleselt a tanárokkal, mozgalmakhoz csatlakozott, vagy sajátot alapított, mert ő unatkozik, nem érti miért nem adják csak úgy oda neki az érettségit, aztán később a diplomát, hiszen ő már készen van. Tanulni nem akar, alázat nincs benne, a papabank meg úgyis felmenti a felelősségvállalás alól, megadja neki a szerinte jogosan igényelt szabadságot. A Katka-karakterből mindig is volt mindenhol egy-egy, de úgy tűnik, generációs jelenségről van szó.

Ez a bizonyos generáció pedig nagyon akar. Jelen lenni, látszódni, érvényesülni. De nem akar tanulni, bizonyítani, hátrébb lépni és figyelni. Érdekeik önösek, de szükségük van a támogató tömegre, ezért gátlástalanul hazudnak, behülyítik a naivakat. A Momentum Mozgalom, a magyar kamaszpárt tipikus gyűjtője a Katka-karaktereknek.

A karakter fő képviselője, egyben névadója, Cseh Katalin, a Momentum európai parlamenti listavezetője. Cseh Katalin azzal kampányol, hogy pontosan tudja, milyen egészségügyi dolgozóként elhagyni az országot egy jobb élet reményében, hiszen ez az ország már élhetetlen. Pontosan tudja, milyen hazaszeretetből hazatérni, és tenni valamit azért, hogy hazája „normálissá” változzon. Mert szerinte most nem az, amúgy nem is politizálna, mert egy normális országban nem látná ennek értelmét. Ezért most Brüsszelben akarja képviselni Magyarország érdekeit, de inkább az Európai Egyesült Államokét, amiben azért jobban hisz, mint a nemzetben és hazája szuverenitásában.

Cseh Katalin (bár egyáltalán nem volt éhező orvos a családi vállalkozásuknak hála) tehát elment itthonról, de a szíve hazahúzta, dolgozni akart a hazájáért, hogy aztán kiköltözhessen Brüsszelbe. Mintha sántítana valahol a történet.

Cseh Katalin azt mondja, elege van a populizmusból, mert szerinte ezzel az embereket hülyítik. A helyzet az, hogy amit ő ellenséges és hülyítő populizmusnak tart, az éppenséggel pont az, amit a választók akarnak, ami mellett szavaztak. Ráadásul ő maga is gyakorolja a populizmust, de annak egy aljas verzióját:

Ezzel csak átveri a szavazóit, akik közül sokan naiv fiatalok és heroikus alakoknak látják őt és társait.

Cseh Katalinnak és a Katka-karaktereknek könnyű. Igazából soha nem kell bizonyítaniuk. Azt a támogatottságot ugyanis nehezen érnék el, ami lehetővé tenné számukra, hogy meg is valósítsák ígéreteiket.

A Cseh Katalin-féle Katka-karakterek igazi kis HÖK-képviselők: természetesen soha nem képviselték senki érdekeit, de jelen vannak, felveszik a pénzt és építik saját karrierútjukat.

Kihasználják a lázadó fiatalokat, rombolnak és provokálnak, miközben azokra fröcsögnek, akik építenek, a hazát képviselik és nem szolgáltatnák ki azt a brüsszeli bürokratáknak.

A Cseh Katalin-félék ellen nem volt és nem is lesz igazi ellenszer. De ahogy mondani szokás, mindenki jó valamire. Ha másra nem, hát elrettentő példának.