Egy hónapja kotyogta el Márki-Zay Péter, hogy az Egyesült Államokból jelentős pénzek érkeztek a baloldal kampányába. Az ügy azóta újabb és újabb hullámokat vet. A kishíján kétmilliárd forintnyi adományok folyósítása kapcsán felmerül a kérdés, hogy azok megfelelnek-e a magyar pártfinanszírozási szabályoknak. A probléma azonban túlmutat a törvényi kereteknek való megfelelésen. A baloldal ugyanis morális értelemben mindenképpen elárulta a nemzeti érdeket, hiszen utat engedett kampányában a külföldi befolyásnak, így ezt kormányzati pozícióból is minden bizonnyal megtette volna.

Természetesen a baloldal bukott miniszterelnök-jelöltje a kezdetektől azzal érvel, hogy ők megfeleltek minden vonatkozó jogszabálynak. Mindezt arra alapozza, hogy az Action for Democracy nevű amerikai NGO Márki-Zay egyesületének, a Mindenki Magyarországa Mozgalomnak (MMM) juttatta el támogatásait, és mivel az MMM nem párt – valamint jelölőszervezet sem volt – így rá nem vonatkoznak a pártfinanszírozási szabályok. A politikus legjellemzőbb ide vonatkozó mondata szerint „az MMM mint mozgalom, mint civil egyesület, közismereti tájékoztató kampányokat folytatott”. Példaként arról a kampányról beszélt, amely szerint „Orbán hazudik”. Ez szerinte „nem párt finanszírozás, hiszen – mint mondja – mi nem az egyes magyar politikai pártokat építettük vele, hanem tájékoztattuk a tisztelt nagyérdemű közönséget, hogy a miniszterelnök úr nem mond igazat”. Az érvelés nevetséges. A baloldali pártok miniszterelnök-jelöltje azt mondja, hogy egyesülete, a másik politikai oldal miniszterelnök-jelöltjét támadó kampányt folytatott, de ezzel nem az említett pártokat szolgálta. Függetlenül az igazságszolgáltatási eljárások eredményétől minden józanul gondolkodó választópolgár előtt tisztán kirajzolódik az a kép, hogy a külföldi pénz a baloldali pártokat segítette.

E kép kontúrjait még élesebben kirajzolják Márki-Zay újabb kijelentései. Nyilatkozata szerint
„az ellenzéki kampány összköltsége 3,5 milliárd forint körül mozgott, ebből a hat párt 1–1,2 milliárd forintot fedezett összesen. Ez az összeg volt az, amit a közös lista, illetve az egyéni jelöltek után kaptak a szervezetek állami támogatásként. A Mindenki Magyarországa a fennmaradó összeget biztosította, azaz mintegy 2,2–2,4 milliárd forintot. Az utóbbi tétel több forrásból jött össze, nagyobb és egészen kis mikroadományok is érkeztek. És volt az MMM-nek küldött 1,8 milliárd forint, ami az Action for Democracy nevű, az idén februárban alakult szervezettől érkezett.”
A baloldal kampányköltéseinek tehát több mint a felét tette ki az amerikai baloldal irányából érkező pénz. Nem véletlen, hogy – kormánykritikus sajtóértesülések szerint – az Action for Democracy tanácsadói testületében is „van feszültség” amiatt, hogy Márki-Zay Péter kifecsegte a támogatás részleteit.

A probléma azonban ennél is súlyosabb. A baloldal ugyanis nem csak a pénzt kapta külföldről, de a kampánykommunikáció tartalmát sem határozhatták meg ők maguk. Ez sem puszta feltételezés, hiszen Márki-Zay Péter erről is nyíltan beszélt:
„nem én döntöttem a napi kampánykérdésekben, hanem már sok kampányt levezető magyar és amerikai kampányszakértők.”
Az Action for Democracy a támogatás által keltett botrány miatt kiadott magyarázkodó közleményében ugyancsak megerősítette, hogy testületük stratégiai tanácsokat is ad az általuk támogatott szervezeteknek. Ez új megvilágításba helyezi azt az epizódot is, hogy a baloldal miniszterelnök-jelöltje a háború kitörése után beszámolt egy Wesley K. Clark nyugalmazott amerikai tábornokkal folytatott tárgyalásáról. Miután a finanszírozási ügy napvilágra került, és az Action for Democracy a közvélemény érdeklődésének középpontjába helyeződött, kiderült, hogy az egykori katonai vezető tagja az NGO tanácsadó testületének. Nem sokkal a választást követően a vereség okairól szólva az MSZP-s Kunhalmi Ágnes is említést tett az amerikai tanácsadók meghatározó szerepéről. A szocialista politikus fájlalta, hogy pártelnökként is hiába jelezte az általuk elvárt kommunikáció és a választói elvárások közötti jelentős különbséget.

Látjuk tehát, hogy a baloldali pártok nem maguknak szabták meg, hogy miről és miként kommunikáljanak a kampány során, de mára az is világossá vált, hogy a kampány gyakorlati megvalósításába sem sok beleszólásuk volt. Korábban is széles körben ismert volt az a tény, hogy az ellenzéki kampányban szerepet játszott a Bajnai Gordon köreihez kötődő DatAdat, ennek részletei azonban kevéssé voltak ismertek. A közelmúltban napvilágra került információk szerint az MMM kommunikációs kampány- és rendezvényszervezés, kommunikációs tanácsadás, adatbázis-építés, illetve közösségi média alapú kampányszervezés ellátása tárgyában kötött szerződést velük. A baloldali kampánycsapat egy tagja szerint lényegében minden gyakorlati kampánytevékenységhez közük volt:
„Hozzájuk fordultunk, ha kellett egy videó, Facebook-kampány, ők pedig megcsinálták, legyártották, leszállították.”
A DatAdat jelentőségét mutatja az is, hogy Márki-Zay Péter elmondása szerint az együttműködő ellenzéki pártok mindegyike és az ő mozgalma is átadta számukra adatbázisát. Ilyen módon nagyjából egymillió ember adatait kezelhették. Ennek köze lehetett ahhoz a botrányhoz is, hogy a választás napján sokan magyartalan üzeneteket kaptak, melyek a baloldal támogatására szólítottak fel.

Ezzel együtt nem csak arról van szó, hogy a baloldali szereplők közösen felbéreltek egy szervezetet, hogy hajtsa végre a kampány során felmerülő gyakorlati teendőket. Az Action for Democracy ügyvezető igazgatója ugyanis nem más, mint Korányi Dávid, aki Bajnai Gordon egykori miniszterelnöki tanácsadója, a volt kormányfő pedig tulajdonjoggal rendelkezik a DatAdat hazai részében. A Városháza-eladási botrány kapcsán nyilvánosságra került egyik felvételből kiderült, hogy Bajnai az amerikai és német nagytőkés csoportok pénzének és befolyásának becsatornázója a magyar baloldalhoz. Ezt ő természetesen később tagadta. Lényeges információ, hogy a DatAdat társtulajdonosa az amerikai demokrata párt köreihez tartozó Higher Ground Labs Fund III LP, amely eredetileg az Egyesült Államok progresszív politikai erőinek támogatására szorítkozott. A szervezet 2021 decemberében számolt be arról, hogy pénzt fektettek a DatAdatba, melyben így többségi részesedést szereztek.

Azt látjuk tehát, hogy a baloldal kampányköltségeinek több mint fele egy külföldi szervezettől érkezett, amely egyben meghatározó szerepet játszott a kommunikációs tartalmak kialakításában is. Emellett egy másik, de azonos kör befolyása alatt álló külföldi szervezet többségi tulajdonában álló cég bonyolította a kampány gyakorlati részét is, vagyis azt is kívülről mondták meg, hogy miként kell elkölteni a rendelkezésre álló forrásokat. Aki fizet, az huzat – tartja a közmondás, de ebben az esetben a kottát is az amerikai progresszívek hozták, és ők választották ki a hangszert is. Mindez jól szemlélteti, hogy milyen fokú önállósággal rendelkezik a hazai baloldal. Nem véletlen, hogy politikai tevékenységük nem szolgálja a nemzeti szuverenitás erősítését. A nemzeti érdekkel szemben állva vettek fel háborúpárti pozíciót a választás előtt, és a magyar emberek érdekei ellen fordulnak akkor is, amikor az Európa-szerte, így hazánkban is energiaválságot és gazdasági krízist okozó szankciós politikát támogatják. Elképzelni is rossz, hogy mi zajlana, ha az ő kezükbe került volna a kormányzás.

Zila János, az Alapjogokért Központ elemzője