Címke: bevándorlás

A politikailag korrekt, objektív és tényfeltáró sajtó már jó ideje ijesztgeti a német nagyérdeműt, hogy barna, náci hordák leselkednek minden zugban és komoly veszélyt jelentenek az LMBTQ közösségre. Igaz, hogy egyetlen ilyen politikailag motivált gyűlölet-bűncselekményt nem követett el egy árva bőrfejű sem, na de lehet, hogy majd el fognak... Mert ki más, ha nem ők, a mindent is tudó ballibek mondták ezt minden ellenérvre, ám most durva tockost kaptak egy muszlim pszichológustól.

Az orosz állampolgárok vízumkorlátozásáról született EU-s megállapodás tovább gyarapítja a fölösleges, erényfitogtató szankciók sorát. Josep Borrell, az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője szerint erre a döntésre azért volt szükség, mivel „az EU-tagállamokba belépő oroszok biztonsági kockázatot jelentenek”. Érdekes módon a 2015-ben az Európába bármiféle dokumentáció nélkül, illegálisan és agresszív módon érkező többszázezer migráns kapcsán közel sem aggódtak ily mértékben a „biztonsági kockázatoktól” az európai vezetők. Miközben az ISIS terrorszervezet állítása szerint több mint 4 ezer terroristát csempésztek be a menekültként érkezőkkel Európába, akik több sikeres terrorakciót is végrehajtottak.

A nyugati médiumok továbbra sem képesek különbséget tenni a jobb élet reményében útnak induló és illegálisan Európába érkező migránsok és az életükért menekülő emberek között. Jól példázza ezt, hogy a brüsszeli hatalmi centrummal szinte szimbiózisban működő Politico a múlt hét folyamán ismételten egy olyan cikket jelentetett meg, amelyben a szerző felrója az európai nemzeteknek, hogy „nemcsak az ukrán menekülteket kellene nyitott szívvel és határokkal várni”. Nem meglepő módon a cikk hemzseg a tárgyi tévedésektől, valóságtorzításoktól és szimplán téves megállapításoktól, amivel párhuzamosan érzelmi zsarolással próbál bűntudatot kelteni a „diszkriminatív” európai nemzetekben. Annak fényében viszont értelmet nyer minden, hogy az írást jegyző Anita Mihaeljana a Soros György által pénzelt Nemzetközi Válságcsoport Európa és Közép-Ázsia programjának gyakornoka.

A Salman Rushdie elleni terrormerénylet ismételten emlékeztette a nyugati világot arra, hogy az iszlámmal szemben bárminemű kritikát megfogalmazó befolyásos értelmiségiek, vagy politikusok rendszeresen iszlamista támadások, vagy fenyegetések áldozataivá válhatnak. Az elmúlt bő húsz évben Theo Van Gogh meggyilkolása, Ayaan Hirsi Ali és Geert Wilders halálos megfenyegetése, a Jyllands-Posten grafikusai elleni gyilkossági kísérletek, a Charlie Hebdo elleni terrortámadás, valamint Samuel Paty nyilvános lefejezése mind ebbe a tragikus sorba illeszkednek. Ezen események kapcsán készített különböző felmérések pedig arra mutattak rá, hogy az európai muszlimok megdöbbentően magas arányban értenek egyet azzal „minden erőszakos cselekedet igazságos azok ellen, akik karikatúrákat közölnek Mohamed prófétáról”.

A múlt hét folyamán Salman Rushdie, a Sátáni versek című regény szerzője terrortámadás áldozata lett egy New-Yorki pódiumbeszélgetés során, ahol a fején, a nyakán és a hasán mintegy 10–15 késszúrás érte az írót. Az istenkáromlónak titulált regény megírása miatt az indiai születésű brit–amerikai író feje fölött 1989 óta Damoklész kardjaként lebegett a Ruholláh Homeini ajatollah által kiszabott halálos ítélet (fatva), ami a legfőbb iráni vezető halála után sem évült el. Sőt, egy teheráni „jótékonysági alapítvány”, valamint közel 50 (!) iráni állami médium jóvoltából a vérdíj összege 4 millió dolláros összegre hízott az elmúlt évek során. A Rushdie elleni terrorcselekmény azonban nem egyedülálló, hiszen az iszlámmal szemben bárminemű kritikát megfogalmazó befolyásos értelmiségiek, vagy az adott könyv kiadásában bármily módon résztvevő személyek rendszeresen iszlamista támadások, vagy fenyegetések áldozataivá válnak. Mindez rávilágít arra, hogy a nyugati világban élő muszlimok tömeges integrációja hiú ábránd, hiszen a szólásszabadság, mint a demokratikus társadalom egyik alapértéke elsajátíthatatlan azok számára, akik az iszlám dogmatikus kinyilatkoztatásainak védelme érdekében terrorakciókhoz folyamodnak.

A múlt hét folyamán nagy felháborodást okozott Ausztriában, hogy a linzi Pride-felvonulás során nagy tömegbe verődött migránsok megvertek egy hét fős LMBTQ-aktivista csoportot, aminek következtében három lány kórházba is került. Ez az eset újabb ékes bizonyítéka, hogy az „elnyomott csoportok felszabadítását” képviselő újmarxista forradalom a saját gyermekeit falja fel, valamint arra is, hogy a haladáspártiak még mindig nem jöttek rá arra, hogy az LMBTQ-közösség és az Európán kívülről érkező, idegen kultúrájú lakosság érdekképviselete kölcsönösen kizárja egymást. A progresszívok párhuzamos valósága szerint az elnyomás és kizsákmányolás hierarchiájának csúcsán a fehér, heteroszexuális férfiak állnak, azonban a statisztikák szerint az általuk szintén „elnyomottnak” titulált afrikai és közel-keleti bevándorlók állnak nemcsak az LMBTQ-közösségi elleni támadások, de a nők elleni erőszakos cselekmények mögött is az esetek túlnyomó többségében.

Egy új svéd tanulmány szerint a 330 ezres lakosságszámú Malmönek közel harmada, 75 ezer ember önellátásra képtelen, vagyis segélyből és szociális juttatásokból él. Ahogyan arra az európai jobboldal évek óta figyelmeztet, Svédországra nézve katasztrofális következményei vannak az Európán kívülről érkező bevándorlásnak, ami immár nem csak a társadalmi kohéziót, de az oly sokak által piedesztálra emelt svéd szociális ellátórendszer fenntarthatóságát is veszélyezteti.