Kinyílott a pitypang
A baloldal október 23-án sem volt képes felhagyni az aljasság, a hazudozás, a trágárság kellékeivel az ünnepi beszédekben.
Különös nap október 23. a baloldal szempontjából. A forradalom rendkívüliségét az támasztja alá – Gulyás Gergelyt idézve –, hogy „november negyedike emberei is október 23-án ünnepelnek”.
Ha Dobrev Klára boldog, akkor a magyar ember általában boldogtalan. De vannak kivételek, talán a mostani is az.
Orbán Viktor friss éjszakai sikere Brüsszelben egyben Dobrev Klára újabb látványos kudarcára is rávilágított.
Az állam- és kormányfők mai brüsszeli ülésén a feszültség nyilvánvalóan tapintható. A magyar miniszterelnök az emberek pártján áll, Ursula von der Leyen bizottsági elnök pedig még tegnap is az ársapkák mellett érvelt, noha tudja jól, hogy ez egyet jelent azzal, hogy Oroszország leállítja a gázexportot Európa számára.
Nem tudom, igényli-e a kedves olvasó, hogy Gyurcsány Ferenc naponta gazemberként mutassa be magát a nagy nyilvánosság előtt? Sokat persze nem tehetünk ellene.
Beindultak a régi, vidéklenézős reflexek a baloldalon október 23. miatt
Nem bírják elviselni, hogy Orbán Viktor Zalaegerszegen tart beszédet a nemzeti ünnepen.
Amikor már Vágó Istvánt is visszasírod: megnéztük a Párharcot
Nem szeretnék puzséri magasságokba (vagy mélységekbe?!) szállni, de „mi ez a pusztító alpáriság?”
Az ember hallgatja Dobrev és Gyurcsány nyilatkozatait és el akarja kapni belőlük a valóságot, ami nehéz. Nagyon nehéz.
Most, hogy az Unióból szinte ömlenek ránk a vaskosnál vaskosabb korrupciógyanús ügyek – elég, ha csak Ursula von der Leyen, Olaf Scholz vagy Stella Kyriakides nevével fémjelzett dolgokra gondolunk – az itthon másról sem, mint korrupcióról beszélő gyurcsányista politikai kommandó erről mégis hallgat. Méghozzá, mint a sír.
Előbb megismerkedünk két történettel, majd miután megismertük őket, elküldünk mindenkit melegebb éghajlatra!
Na ezt sem láttuk jönni...
Egyre többször látom, hogy nők erre a kifejezésre hivatkoznak mint a világ legszörnyűbb „jelensége”, miközben a férfiasság kevésbé pejoratív definíciójából szakítanak ki mindezzel egy darabot. De mit is takarhat mindez, azaz a többség milyen értelmezést társít az elsőre szürreális és degradáló kifejezéshez?
Nagyot csuklottam ma reggel, amikor megláttam a Demokratikus Koalíció friss Facebook-posztját.
Gyurcsány ma pihen. Legalábbis eddig nem hozakodott elő újabb szörnyűséggel, nem rúgott bele a jobboldalba szokásos Facebook-bejegyzéseiben. A béke iránt így ma se vágyakozott.
A DK elnökének mai Facebook-dolgozatából kiderült, hogy Gyurcsánynak valamitől nagyon nagy a mellénye.
Képmutatásban megint szintet lépett az Európai Bizottság. Természetesen hozzá a legillőbb módon. Lefelé.
Védőbeszéd a szobor árnyékában
Mint már oly sokszor, újra önmaga hatása alá került Perintfavi Rita. Alighanem napestig issza saját szavait a konformizmussal nehezen vádolható, ellenzéki megmondóember pózában nyújtózkodó teológusnő. Aki a kelleténél gyakoribb Facebook-bejegyezéseiben szinte soha sem mulasztja el saját, kivételes erkölcsi nagyságát ecsetelni.
A közösségi médiával foglalkozók jó ideje kitalálták már azt, hogy hogyan kell olyan posztokat, videókat gyártani, amik megnyerőek és rendezettek. Magyarán a hatalmas információ cunamiban is odavonzza a nézelődő szemét. Erre jön Jakab Péter, akiről a kultúra úgy hull le, „mint ruha másról a boldog szerelemben” és közzéteszi azt, amit nézni is fáj.